Ebben a 2022-es évben aligha adódik még egy olyan fontos nap a belpolitikában, mint a most következő, április 3-i vasár-nap. Nyugodtan nevezhetjük e napot sorsdöntőnek! Ezen a napon tartjuk az országgyűlési képviselői választásokat, s noha soha és semmikor nem mindegy, hogy melyik politikai oldal győz és melyik veszít, ez a mostani választás valóban sorsdöntő lesz. A két, biztosan parlamentbe jutó pártszövetség egyfelől a Fidesz-KDNP, másfelől a hat párti (DK, Párbeszéd, Momentum, LMP, Jobbik, MSZP) tömörülés. A Mi Hazánk és a Kétfarkú Kutya Párt aligha fogja elérni a parlamentbe ju-

táshoz szükséges 5 %-ot, azaz várhatóan a futottak még mezőnyét jelentik majd.

Na de nézzük, miért is lesz sorsdöntő az április 3-i választás?

Azért, mert sokak véleményes szerint e napon a létezés, a meg-maradás, illetve a nemzeti felszámolódás kérdésében döntünk majd mi, választók. A létezés, a MAGYAR MEGMARADÁS letéteményese a Fidesz-KDNP pártszövetség, élén az utóbbi évszázadok legtehetségesebb, egyben nemzeti elkötelezettségű politikusával, Orbán Viktorral. Azt, hogy a Fidesz-KDNP mire képes: nem kell bemutatni! E pártszövetség 2010-től számítva három választáson is 2/3-al győzött, azaz 2014-ben és 2018-ban is. A baloldali, Gyurcsány-Bajnai kormányok által a tönk szélére sodort, eladósított, munkanélküliséggel megvert országot vettek át, s azt kitartó és szívós munkával prosperáló, életerős, jövőbe néző országgá tették. A kérdés tehát most, április 3-án először is az, hogy a választók ennek a Fidesz-KDNP pártszövetségnek,- élén Orbán Viktorral - szavaznak-e folytatást, Magyarországnak megadva a létezés lehetőségét, avagy a hat párti moslékot juttatják kormányzati pozícióba, élén a korábban már megbukott Gyurcsány Ferenccel?

Akik e pontnál felkapják a fejüket, és Márki - Zay Pétert hiányolják, azokat nyugtassuk meg: ez a tehetségtelen, semmilyen téren oroszlánkörmöket nem mutató politikus, - a valószínűtlen hat párti győzelem esetén sem lesz miniszterelnök! Hogy miért nem? Azért, mert Gyurcsány Ferenc pártja,  a DK lesz  a felsorolt hat párt közül vitathatatlanul a legerő- sebb, s ebben az esetben e párt, vagyis a DK jelölhetne miniszterelnököt. Ugye nincs ember, aki arra gondolna, hogy a DK ezt a tehetségtelen figurát, Márki –Zayt jelölné minisz- terelnöknek?Egészen biztos, ebben a nem várt esetben Gyurcsány hagyná, hogy a választásokig terjedő időben ez a politikai antitalentum, ez a zöldségeket beszélő élőlény legyen a boxzsák, akit a nemzeti oldalról ütnek-vágnak, de amikor jelölésre kerülne sor, akkor helyette előlépne Gyurcsány. Ez azonban csupán egy elvi lehetőség. A kérdés tehát így tehető fel: Fidesz-KDNP az élén Orbán Viktorral, vagy a hat párti moslék, élén Gyurcsány Ferenccel?

EZ AKÉRDÉS: VÁLASSZATOK!

A legújabb történések azt a korábban nem létező választási lehetőséget is biztosítják, hogy a béke és megmaradás mellett voksolnak-e a választók (Fidesz-KDNP) vagy pedig az orosz-ukrán háborúba Magyarországot belekeverő hat párti moslék-ra! Nagyon nem mindegy!

S hogy április 3 sorsdöntő napként még nagyobb jelentőséget kapjon: a választásokkal egy időben történik majd a népszavazás a gyermekvédelmi törvényről is! Azaz e napon döntünk arról (NÉGY NEMMEL SZAVAZVA) hogy a gyermekeink és unokáink az eddigi, kétezer éven át jól bevált család modell szerint élhetik-e az életüket, vagy ellenkezőleg, életükbe belép a pedofilia? Nagyon nem mindegy!

A szerző nyugd. jogász, közgazdász, szociológus, de aktív közíró

Forrás: Polgárdy Géza Blogja

Igen, hogy finoman fogalmazzunk, az ukránok rendkívül „érdekes” emberek. Mondhatnánk persze azt is, hogy nem következetesek.

Mert a történelem úgy alakult, hogy Kárpátaljára, azaz a tákolmány állam Ukrajna, nyugati részére százezernél is több, kétszázezernél viszont kevesebb magyart sodort, - ajándékba. Ajándékba az ukránoknak. Mármost ezek az ukránok a legújabb időkben nem bírtak magukkal, s mindent megtettek, hogy ezt a parányi magyar néptöre-déket beolvasszák, asszimilálják, ukránná gyúrják. Jogszabályokkal lehetetlenítették el Kárpátalján a magyar életet, nyelvtörvényt hoztak, a vereckei emlékművet időről-időre megrongálták, Petőfi ungvári szobrának a kardját ismételten is letörték, a KMKSZ (Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség) székházát felrobbantották és sorol-hatnám  a sérelmeket napestig! Mindent megtettek ezen ukránok, hogy a kárpátaljai magyarságot felszámolják!

Ám most, hogy az oroszok jól megérdemelt „feddésben” részesítik ezeket az emberi mivoltukból kifordult, Dombasz és Luhanszk uk-rajnai régiók orosz lakosait vadállati kegyetlenséggel leöldöső ukránokat, a háború elől előszeretettel menekülnek el. Több országba

is, összesen immár több milliónyian menekültek el. Lengyelországba, Szlovákiába, Magyarországra, Romániába és Moldovába.  Ami tény, a nem egészen 10 milliós Magyarországra fél milliónál is több ukrán menekült a háború elől! Ez pedig azt jelenti, hogy az ukrán menekültek által felkeresett szomszédos államok közül s z á m a r á n y o s a n

Magyarországra érkeztek a legtöbben!

Mármost felvetődik a kérdés: kedvelik-e az ukránok a magyarokat?

Mert hogy a kárpátaljai magyarokat NEM SZERETIK, AZ BIZTOS! ENNEK SZÁMTALAN JELÉT ADTÁK AZ UKRÁNOK! Ha viszont az ukránok ennyire nem szeretik, nem kedvelik a magyarokat, akkor miért özönlött már eddig is 530 ezer ukrán Magyarországra, ahová további százezrek érkezése várható?

Jó lenne, ha az ukránok tisztába jönnének önmagukkal és következete-sek lennének. Ez alatt azt értjük, hogyha Magyarországra özönleni nagyon is szeretnek, akkor szeressék a kárpátaljai magyarokat is, adják meg nekik legalább azokat a jogokat, amelyeket az átkosban, amikor Ukrajna még Szovjetunió volt, - élveztek! De ha a kárpátaljai magyarokat nem szeretik, hanem üldözik, vegzálják, simfelik, erőszak- kal asszimilálják őket, akkor ide, Magyarországra se meneküljetek, amikor az oroszoktól megkapják a kegyetlenkedéseik,

Mert hogyan néz az ki emberek, hogy a kárpátaljai magyarokat üldözzük, ám Magyarország vendégszeretetét természetesnek vesszük és alaposan élünk is vele?

A hivatalos Magyarország ezt a kérdést nem teszi fel az Ukrajnából menekülőknek! Még pedig azért, mert be akarja bizonyítani a világnak, hogy a Magyarország határaihoz érkező, illegális afrikai és ázsiai migránsok joggal tartatnak távol, hiszen nem Magyarország az útjukba kerülő első biztonságos ország! Hanem a sokadik!

Viszont az Ukrajnából ide, Magyarországra átözönlőknek mi vagyunk az első biztonságos ország! Ide tehát jöhetnek az ukrán menekültek dószt!

Én azonban egyszerű betűvetőként nem vagyok a hivatalos Magyar- ország, azaz bátran felvethetem, hogy az ukránok döntsék már el végre: kedvelik, vagy utálják a magyarokat? Ja és igen! És ha egyszer véget ér az orosz-ukrán háború, az ukránok ismét üldözni fogják a Kárpátalja maradék magyarságát? Megvalósítják, a jótett helyébe jót sose várj elvét?

A szerző nyugd. jogász, közgazdász, szociológus, de aktív közíró

Forrás: Polgárdy Géza Blogja

Még egy hónapja sincs, hogy „Köszönjük szépen, Trianon” címmel hírt adtunk arról, hogy a mostani orosz-ukrán háború első napjaiban az ukrán hadsereg soraiban elhunyt a 29 éves ungvári Kis Sándor.(Ez a Rá, és más idegen érdekekért elhunyt magyar származású katonák emlékét őrizte meg ez az említett írásunk, amely a Polgárdy Géza Blogja oldalon máig is olvasható)

Bármilyen szomorú is volt e hír, valamennyien tudtuk, hogy Kis Sándor „ukrán” katona csak az első, de nem az utolsó magyar áldozata ennek a számunkra. magyarok számára idegen háborúnak.

Most pedig itt a szomorú hír, hogy e háborúnak megvan a következő kárpátaljai magyar áldozata is, Varga Eduárd főtörzsőrmester személyében. A Rahón, 1997. augusztus 8-án született fiatal magyar katona így mindössze 24 évet élt. A középiskola elvégzése után az ukrán határőrség soraiba lépett, majd később csatlakozott az ukrán fegyveres erőkhöz. Mind ezt  a Rahói Városi Tanács adta hírül, s a Kárpátalja.ma oldal tette közzé.

Tehát újabb magyar áldozat! Köszönjük szépen neked, Tria-non! Mert hiába hajtogatják a jól értesültek, hogy jelenleg semmiféle Trianonnal kapcsolatos szerződés, jogszabály nincs hatályban, mert már jó régen a II. világháborút lezáró Párizs környéki békék a mérvadóak! Ha így is van, a történelmi Nagy-Magyarország amputálása, leszeletelése 1920. június 4-én kezdődött! A csonkolt ország azóta is csonkolt, az akkor elcsatolt, Trianon gonosztevői által más országoknak ajándékozott területeinken élő magyarság pedig azóta van kitéve bizonyos fertelmes eseményeknek! Az utódállamok területén születet magyar nemzetiségű  fiatalok azóta harcol-nak idegen országokban, idegen érdekekért és halnak meg, egyik a másik után. Ugye emlékszünk még az 1990-es évek délszláv háborúira! Igen, mert ez volt a LEGSZÖRNYŰSÉGE- SEBB! Ugyanis a horvátországi magyar fiatal férfiakat a horvát hadseregbe, a szerbiai magyar fiatal férfiakat a szerb hadseregbe sorozták be! Aztán lőhette egymást a horvátor-

szági és a szerbiai magyar!Szinte hihetetlen, szinte felfoga-tatlan!

Köszönjük szépen, Trianon!

Most pedig Varga Eduárd halálát köszönjük meg, neked, átkozott Trianon.

Élt 24 évet!

Legyen neki könnyű a föld…

A szerző nyugd. jogász, közgazdász, szociológus, de aktív közíró

Forrás: Polgárdy Géza Blogja

Az itt, alább következő nevek egyre csak sokasodnak, gyarapodnak, mert mind több balos, libsi és ballibsi ad hangot annak a meg győződésének, hogy Magyarország nem maradhat ki a jelenleg is zajló, s ki tudja, hogy még meddig tartó orosz-ukrán háborúból. Sőt, közülük egyesek „szégyennek” nevezték felszólalásaik során, hogy Magyarország nem küld fegyvereket és katonákat Ukrajnának! Milyen érdekes is, hogy például egy szektavezér, aki magát a vallása papjának tart tehát a lelkek békéjét kéne, hogy támogassa, ezzel ellentétben háborús uszító, aki szintén magyar fegyverekkel és magyar katonákkal segítené az ukrajnai sajnálatos öldöklést! Míg a magyar kormánypártok és szavazóik a béke pártján állnak, s azt hirdetik, hogy nekünk, magyaroknak mindenképpen ki kell maradnunk a szomszédos Ukrajnában zajló háborúból, amelyet minél előbb be kellene fejezni, ezek az itt felsorolt személyek mindenképpen bele akarnak minket húzni a háborúba! Valósággal erre invitálnak!

Mert sem a NATO-nak, sem a NATO egyes tagországainak szigorúan tilos - A JÓZAN ÉSZ ALAPJÁN - e háborúba bármi módon beavatkozni! Az a névsor, amely itt következik, korántsem teljes és egyre csak szaporodik! Akik figyelemmel kísérik a nyilatkozgató balos, libsi és ballibsi szereplők mondókáit tanúsíthatják, hogy e nyilatkozói kör egyre terebélyesebb lesz!  Mivel nekik nincs felelősségük, bátran beszélhetnek a levegőbe, a vakvilágba! Így aztán nekik ugyan semmi sem drága! A bőrüket nem ők viszik a vásárra, e fotelforradalmárok-nak csak a szája nagy, de ha eldörrenne egy fegyver, bizony az elsők lennének, akiknek megtelne a bugyogója, s így, kakis fenékkel rohan-nának le az óvóhelyre! Holt biztos, hogy ők lennének a legelsők, akik össze-vissza csinálnák magukat a félelemtől. Nos, lássuk azok - nem teljes - névsorát, akik magyar fegyverek és magyar katonák Ukraj -nába küldésével húznának bele minket az orosz-ukrán háborúba! Márky -Zaj Péter, Juhász Ferenc, Demeter Mária, Potocskáné, Iványi lelkész, Cseh Katalin, Berg Dániel és mások.

Tegyük mindehhez hozzá: az orosz fél egyértelműen és többször is kijelentette, hogy a háborús ellenfelének nyújtott bármilyen katonai jellegű segítségnyújtást ellenséges lépésnek tekint, s az Ukrajnát akár fegyverrel, akár hadianyaggal, akár katonákkal, segítő harmadik országot a háborúba belépőnek tekint, s e cselekedetére soha nem látott kemény választ fog adni! A felsorolt és fel nem sorolt háborús szájhősöknek vajon ez az orosz ellencsapás is hiányzik-e? Avagy balgán bíznak annak elmaradásában? Nos, ezt a hibát Zelenszkijék is elkövették.

Végül jó, ha mindenki tisztában van vele, hogy Moszkva ezt a háborút nem tekinti olyan játéknak, mint a fentebb név szerint felsorolt magyar gyűlölő magyarországi személyek!

A szerző nyugd. jogász, közgazdász, szociológus, de aktív közíró

Forrás: Polgárdy Géza Blogja

Még teljességgel el sem tűnt, el sem ült a kommunizmus utópiája, már feltűnt utódja, az „emberi jogok” vallása! S menten át is vette a kommunizmus vallásától a stafétát, az abszolút jó ígéretét, s ehhez még a magántulajdon elkobzását sem kívánta meg, mint elődje! (Mélyen sajnálom, de az „emberi jogok” vallásának felfedezése és leírása nem az én érdemem, hanem Raymond Ároné, - de erről majd még később.) Tény és való, az új vallás az abszolút jó ígéretével tovább szédítette a hiszékenyeket, egyúttal kikényszerítette az emberek közötti különbségek tagadását! Világra segített egy új, kizárólag az egyének jogaira épülő, meg veszekedett, kozmopolita világot! A kommunisták osztályharcát úgy, ahogy volt, a sutba vágta, s az új emberi jogok vallása minden diszkrimináció elleni küzdelem pajzsos, lándzsás harcosaként toppant elénk, - teljes harci díszben! Ám pontosan úgy, mint az osztályharcot hirdető kommunizmus, a diszkrimináció elleni harcot erőlteti, ugyanannak a célnak, az egyenlőségnek a hirdetésével, az emberiség felszabadítását ígéri! Igaz, új típusú egyenlőséget! Az új, evilági vallás is a fényes jövő délibábját vetíti a hiszékenyek elé.

Ám az új, az emberi jogok vallása egy velejéig ember ellenes ideológia, amely alapjaiban formálja át a demokráciáról eddig vallott nézeteket. Az egyetemesség kultuszát kultiválja, a mások iránti megszállott nyitottság badarságát! Mintha a nemzetek nem is léteznének! Ezek több etnikumú társadalomért rajongó emberi jogi vallásosok, szó és hang nélkül hagyják el a demokrácia addig volt eszméjét. Egy újfajta demokráciát erőltetnek, a népszuverenitást elvetve, helyébe az emberi jogok vallásának dogmáját erőltetve, annak imádatával egyetemben.

Az emberi jogi totalitarizmus átvette a kommunizmus helyét és szerepét. Az emberi jogok vallásával fertőzött nyugat-európai államokban ideológiai tabukkal tartják sakkban a bilincsbe vert polgárokat, szabadulási kísérleteiket pedig bűntető joggal torolják meg.

Az alapdogma a bevándorlás fétissé emelése. A Népek, nemzetek, családok

esküdt ellenségek, csakis és kizárólag az azonos jogokkal rendelkező, egymással kicserélhető személyeket ismer el. Az emberi jogok vallása arra hívja fel az emberiséget, hogy éljen a kedvező helyzettel és árassza el egyedeivel azon nemzeteket, amelyek eddig saját hazát birtokoltak és évszázadok alatt kedvező feltételeket teremtettek maguknak. Az emberi jogi vallás a szuverenitás esküdt ellensége! Felszámolja anyagi és szellemi örökségünket, s arra kényszerít, hogy vagyonunkat közkinccsé tegyük, s abból a betelepedő nincstelen tömegek is részesülhessenek! Azaz kollektivista, amint a kommunizmus is volt.

A világi vallás kifejezés francia felismerés és mint fentebb röviden említettük, Raymond Áron (Párizs, 1905- Párizs, 1983)  filozófus, szociológus, politológus felismerése, aki önmagát  „elkötelezett szemlélő”-nek nevezte. Ezzel Sartre egyik művére, Az értelmiség védelmében (1972) címűre célzott, amely szerint az értelmiségi kötelessége az elköteleződés.

Raymond Áron természetesen elutasította a marxizmust is, amelyet egy világi vallásnak tartott, s ha már ritkán emlegetett személyét szóba hoztuk, feltétlenül jegyezzük meg, hogy a magyar 1956-ot a század egyetlen anti totalitárius forradalmaként jellemezte.

A szerző nyugd. jogász, közgazdász, szociológus, de aktív közíró

Forrás: Polgárdy Géza Blogja

Az orosz-ukrán háború jobb lett volna, ha el sem kezdődik, de hát az ukránok sajnos, - a jelek szerint, - eszetlenek! Erre több jel is utal! Az első, ami említen- dő, az az, hogy aki tudja magáról, hogy ő a gyengébb: NEM KEZD KI A NÁLA SOKKAL, DE SOKKAL  ERŐSEBBEL! Nem vagyok katonai szakíró, de azt még én is tudom, hogy a hagyományos hadseregeket (és hagyományos fegyverzetet, tehát nem atomot) figyelembe véve, az orosz hadsereg legalább 3-4-szer erősebb, mint az ukrán! Legalább - ot írtam, de könnyen lehet, hogy 8-9-10-szer erősebb! Márpedig ha ez így van, akkor nem volt bölcs dolog az ukránoktól Donbasz és Luhanszk körzetei orosz nemzetiségű lakosságát tömeg gyilkolni! Az ukránok az első hibát itt követték el: balga módra azt hitték, hogy Oroszország ezt a végtelenségig tűri, és elnézi nekik! (Nem így történt!)

Tudni kellett volna, hogy ezt egy ideig lehet csinálni, lehet az ukrajnai oroszokat halomra öldösni, de ha egyszer ezt Putyin és Oroszország megunja, akkor ízekre szedi a nála sokkal, de sokkal gyengébb, - pimaszul szemtelenkedő! - ukránokat!

Nos, ez idén február 24-én elkezdődött!

Mármint az ukrán városok földig rombolása az orosz hadsereg által! Ekkor még mindig nem lett volna késő Zelenszkijnek kegyelmet kérnie az oroszoktól,  - ha van egy kicsike esze, - bejelentve, hogy írásos kötelezettséget vállal: A JÖVŐBEN EGYETLEN UKRAJNAI OROSZNAK A HAJA SZÁLA SEM FOG GÖRBÜLNI! (Az oroszok ezt vagy elfogadták volna, vagy nem! Mivel az oroszoknak van eszük is, meg belátási képességük is, szerintem elfogadták volna azzal, hogy jó, egy évig elfogadják az ígéretet, a hadsereget visszavonják, és  majd meglátják, hogy az ukránok betartják-e az ígéretüket?)

Zelenszkij nem élt evvel a lehetőséggel, hanem elkezdett álmodozni! Azt álmodta, hogy a NATO mint szervezet, vagy egyes országai a világnak kiállnak az ukránok mellett, katonailag is! Ez óriási tévedés volt, mert a NATO egy védelmi szervezet (és nem támadó) Ukrajna meg nem NATO-tag, tehát senkinek nincs kötelezettsége, hogy Ukrajnát megpróbálja megvédeni! Ami tény: egyetlen ország sem sietett katonailag Ukrajna segítségére. Volt ország, amely pénzt adott, meg volt olyan is aki fegyvert is szállított Ukrajnának, de ez édeskevés az oroszokkal szemben. Katonát egyetlen egyet sem kívánt egyetlen állam sem feláldozni ukrán érdekekért!

Zelenszkij ekkor még szintén felébredhetett volna hosszú és tartós álmából és belátva azt, hogy senki, egyetlen más állam sem siet a segítségére: kegyelemért könyöröghetett volna Putyinnál! Mindent megígérhetett volna, amit az oroszok követeltek, csak hagyják abba Ukrajna földig rombolását!

De nem és nem!

Ukrajna, élén a meggondolatlan, álmodozó (és nem reálpolitikus) Zelenszkijjel felvette a reménytelen harcot! A vak is látja, hogy a totális orosz győzelem csak idő kérdése! Ám ha ez bekövetkezik, Ukrajna a földig lerombolva áll majd, méghozzá úgy, hogy több millió állampolgára elhagyta és valahol máshol,  a világ más országaiban rendezkedik be új életre!

Ukrajnát újjá építeni, száz év is kevés lesz! Na de akkor is kivel?  Több millió állampolgára elhagyja, akik máshol egzisztenciát teremteve soha többé nem térnek vissza! Akkor meg?

Összegezve az elmondottakat, ha Zelenszkijnek egy csöpp esze lenne, már feladta volna a reménytelen kimenetelű háborúzást, kegyelmet kért volna az oroszoktól és papírra lefektetve az oroszok minden, de minden kívánságának eleget tett volna! De nem! Zelenszkij (és az ukránok) a másik megoldást válasz-tották! Hogy ez mi? Ukrajna teljes elpusztítása, a föld színével való egyenlővé tétele. Az, hogy UKRAINA nevű ország hamarosan nem lesz a Földön. Ám ismerjük el, ezt az oktalan hősködést, csak eszetlen ember, illetve emberek választhatják!

A szerző nyugd. jogász, közgazdász, szociológus, de aktív közíró

Forrás: Polgárdy Géza Blogja

Miután a pandémiát a híradások csúcsáról letaszította az orosz-ukrán háború, néhány gondolatot kötelező volt megemlítenem a fenti címen, s azok, mint I. rész kerültek fel a blogomra, s így, e címen karolta fel a Nemzeti Internet Figyelő is, sok olvasóhoz juttatva el soraimat. Most e gondolatokat szeretném folytatni és újabb gondolatokkal kiegészíteni.  Az első gondolat: miért robbant ki ez a háború? Majd ezt követően: Kárpátalja magyarságának eddigi élete az ukrán államban. A harmadik: hogyan viszonyulnak a magyarországi magyarok a hozzánk özönlő ukrajnai menekültekhez? Végül az utolsó gondolat a legnagyobb talány: ha egyszer véget ér ez a háború, hogyan viszonyul majd akkor az ukrán állam Kárpátalja maradék magyarságához?

Tehát miért robbant ki ez az orosz-ukrán háború? Első nekifutásra azért, mert a hanyatlóban lévő USA érdekei azt kívánták, hogy Európa országai és Oroszor -szág semmi esetre se közeledjenek egymáshoz, hanem ellenkezőleg, az európai országok által, mint vétlen vértanút agyon támogatott és állandó jelleggel elsirató szimpatizánsok tegyenek meg minden elképzelhetőt a „háborús agresszor Oroszország” ellen. Második nekifutásra pedig azért robbant ki az orosz –ukrán háború, mert a sovén Ukrajna az ország keleti részein (Dombasz, Luhanszk) élő, több milliós orosz etnikumot módszeresen gyilkolta. a kípusztí-tásukra törekedve .Az ukránok  békebeli, orosz ellenes irtó háborúja azonban nem kapott kellő publicitást, voltak  sokan, akik soha nem hallottak róla. Akik pedig ezt (is) figyelemmel kisérték, némi csodálkozással  vegyes értetlenséggel szemlélték  a sovén Ukrajna ezen elítélendő gyakorlatát kísérő, mintegy azt beleegyezően tudomásul vevő  orosz tétlenséget. A sovén ukrán állam azt a gyakorlatot követte, mint a többi etnikai sovének, azaz államukat ukránok lakják és más senki! Akiket tudtak, erőszakkal asszimiláltak (lengyel és román ukrajnai kisebbség) ugyanerre törekedtek a kárpátaljai magyarság felszámolása, ukránosítása révén is, ám messzemenően nem teljes sikerrel! Végül a több milliós ukrajnai orosz kisebbséget, mert ennek beolvasztása erőszakos asszimiláció útján nem ment FIZIKAILAG PRÓBÁLTÁK MEGSEMMISÍTENI! Mintegy nyolc éve tartott e folyamat, ám végül az oroszok ezt megelégelték, a két említett „népköztársaságot”’ elismerték, majd Ukrajnát fegyveresen is megtámadták!

Tehát az orosz-ukrán háború két okra vezethető vissza: az USA megosztó tö-rekvése (nehogy Európa és Oroszország összefogjon egymással) másrészt az ukránok erőszakos ukránosító politikája, a nemzeti kisebbségek beolvasztására törekvő magatartása, amit mi magyarok képtelenek voltunk kivédeni, de Orosz-ország az más! Nevesítsük hát az orosz –ukrán háború kirobbanását okozó két államot: ezek az USA és Ukrajna!

Adódik a kérdés: hogyan viszonyultak az ukrán állam részéről a kárpátaljai ma-gyarsághoz? Nos, a magyar iskolák elsorvasztásával, a kisebbségi magyar élet ellehetetlenítésével, legújabban azzal, hogy a kettős (ukrán-magyar állampolgárok sem önkormányzati tisztviselők nem lehetnek, sem más közfeladatot nem láthatnak el. Tehát különbséget tesznek állampolgárok és állampolgárok között! Diszkriminálnak!

Most pedig nézzük, hogyan viszonyulnak a háború elől menekülő, országukat, Ukrajnát elhagyó milliókhoz a szomszédos országok? Röviden: példamutatóan!  Amikor e sorokat írom, már 2 milliónál több ukrajnai menekült el az országból és Lengyelországba, Szlovákiába, Magyarországra, Romániába és Moldovába menekültek. Azok, akiknek rokonai, barátai élnek a nagyvilágban: tovább utaznak! Akiknek erre nincs lehetőségük: maradnak az említett, Ukrajnával szomszédos országokban. Ami Magyarországot illeti: több mint húszezer kárpátaljai magyart fogadtunk be (eddig!) de százezres nagyságrendben nem magyar ukránokat is! Ez azért is dicséretre méltó, mert miközben az afrikai és ázsiai, csupán jobb, minőségibb életre vágyó, élősdi migránsok beözönlésének keményen ellenállunk, a valóban háború elöl menekülő ukrán asszonyok és gyerekek befogadása terén példásan járunk el! A magyar hatóságok is, meg az adományokkal segítő magánemberek is elismerésre méltó módon segítenek a rászorulóknak!

Utoljára maradt a kérdések kérdése! Az, hogy mint minden háború, ez az orosz-ukrán háború is, egyszer véget fog érni, s ekkor, e majdani ukrán állam hogyan fog viszonyulni a Kárpátalján megmaradó többszörösen megfogyatkozott magyar nemzettöredékkel? Marad az eddigi sovén hozzáállás, vagy az oroszok által vívott mostani háború rádöbbenti az ukránokat arra, hogy akár emberként is viselkedhetnek a kárpátaljai magyarokkal! Mondjuk úgy, ahogy mi itt, és most, Magyarországon viszonyultunk az ide menekülő ukránokhoz!

A szerző nyugd. jogász, közgazdász, szociológus, de aktív közíró

Forrás: Polgárdy Géza Blogja

Március 7-én hétfőn a francia alkotmánytanács bejelentette, hogy az elnökválasztás április 10-i első fordulójában tizenkét jelölt indulhat. Az indulási szándékot március 4-én, pénteken 18 óráig lehetett bejelenteni. A francia választási rendszer különlegessége miatt azonban ez még nem volt elég, ugyanis minden aspiránsnak harminc megyéből kikerülő ötszáz támogatói aláírást is be kellett mutatnia, méghozzá egy meghatározott körből. Polgármesterek, helyi, vagy országos, illetve európai parlamenti képviselők lehettek a támogatók, összesen 42 ezer tisztségviselőből kikerülve. Ebből végül aláírtak 13 672-en, érvényesen 13 427-en. Mivel e támogatói aláírások nem történhettek titkosan, a támogatói nevek nyilvánosságra kerülhettek, akadtak jelöltek, akiknél ennek az 500 támogatónak az aláírását összeszedni nehézségeket jelentett. Voltak ugyanis támogatók, akik tartottak a rájuk nehezedő esetleges nyomásgyakorlástól. Végül a következő tizenkét jelöltnek sikerült összeszednie a kellő számú támogatót a megjelölt körből.

Emmanuel Macron, jelenleg hivatalban lévő, centristának számító államfő, Marine Le Pen, a jobboldali Nemzeti Tömörülés elnöke, egyben jelöltje, Eric Zemmour jobboldali publicista, az általa alapított Visszahódítás párt vezetője, és Valerie Pecresse, a Köztársaságiak jelöltje.  Nicolas Dupont Aignan a Talpra, Franciaország, Anne Hidalgo a Szocialista Párt, Jean-Luc Melanchon az Engedetlen Fran-ciaország, Yannick Jadot a Zöldek, Fabien Roussel a Francia Kommu -ista Párt jelöltjeként indul. Végül három, egészen csekély támogatottságú jelölt Jean Lassalle az Ellenállók, Nathalie Arthoud a Munkásharc, Philippe Pautou az Új Antikapitalista Párt képviseletében. A legfrissebb felmérések változatlanul Macron, valamint a fenti felsorolásban őt követő három jelöltnek adnak esélyt a mindent eldöntő második fordulóba jutásra. Ahová már csak ketten, az első forduló két legtöbb szavazatot elnyert jelöltje jut. Vagyis a tizenkét első fordulóban indulási jogot szerzett jelölt közül a felmérések szerint négyen is esélyesek a második fordulóba jutásra, nyolcan pedig még erre sem.  Hogy mi lesz? Meglátjuk…

A szerző nyugd. jogász, közgazdász, szociológus, - de aktív közíró.

Forrás: Polgárdy Géza Blogja

A francia elnökválasztásra jelentkezés határideje március 4-én, pénteken 18.00 óra volt. S szinte az utolsó pillanatban, ezen a napon, azaz március 4-én Emmanuel Macron jelenleg hivatalban lévő francia államfő is bejelentette: indul az áprilisi elnökválasztáson. Ez persze eddig is nyílt titok volt, minden francia tisztában volt az indulásával, mi több az esélyek latolgatásával, a választók elképzeléseinek felmérésével foglalkozó szervezetek eddig is mérték Macron népszerűségét és esélyét a választásokon. Tehát úgy, hogy indulásában ugyan min -denki biztos volt, de HIVATALOSAN Ő EZT NEM JELENTETTE BE! (Némely franciaországi vélemények szerint a bejelentéssel késlekedé -sének oka az ukrajnai háború volt.  Ugyan lehetséges, hogy ez így  is volt, noha itt, Budapesten nehéz összefüggést találni a két esemény között!Mert az ukrajnai háború még két hete sem tart. Akkor meg ezt megelőzően, például három hete ugyan mi akadályozta a bejeletés-ben? De hát végül is nem kell nekünk  itt mindent megérteni…)

A „bejelentkezés”határidejének lejárta egyben alkalmat adott az esélyek újbóli felmérésére. Ha most tartanák az elnökválasztás első fordulóját, Macron végezne az élen, a szavazatok 27-28 %-ával. Az ukrajnai háború kitörése óta, - érdekes módon – Macron támoga- tottsága két százalékponttal emelkedett, a többi esélyesnek számító jelöltté ellenben csökkent. Maríne Le Pen, a Nemzeti Tömörülés jelöltje például most 16 %-ot érne el, Eric Zemmour pedig 13-14 %-ot. Végül Valérie Pecresse, a Köztársaságiak jelöltje csupán 11-12 %-ot. Tegyük hozzá, hogy a baloldali jelöltek teljesen esélytelenek, mivel a felmérések szerint, még a 10 %-ot is képtelenek megközelíteni…Vi- szont, - szintén a felmérések szerint, -  Macron a második fordulóban valamennyi kihívóját legyőzné.

Trianon máig is elérő hatásaként, a napokban értesülhettünk róla, hogy az új keletű orosz-ukrán háborúban megvannak az első, Kárpátalján született és az ukrán hadseregben szolgáló magyar nemzetiségű katona áldozatok. De miért nevezzük ezt a mostanit „új keletű” orosz-ukrán háborúnak? Azért, mert ez a mostani valóban új, amennyiben Oroszország most támadta meg a sovén ukrán államot, ám a fegyveres harcok oroszok és ukránok között már évek óta tar- tanak. Éppen csak kevés szó esett róluk, mert eddig alig érték el az inger küszö-böt! S szinte „természetesen,” ez az évek óta tartó, szláv testvérnépek közötti háború korábban is követelet az ukrán hadseregben harcoló, kárpátaljai magyar katona áldozatokat. Hiszen Trianon máig élő hatásaként most, a XXI. század-ban is az ukrán hadseregben kell szolgálniuk a Kárpátaljáról bevonultatott, ott született és élt magyar fiataloknak. Mert Trianon gazember döntnökei szerint az Osztrák-Magyar Monarchia a „népek börtöne” volt. Aztán 1920. június 4-én ezek a gonosztevő döntnökök intézkedtek. A magyar állam területéről leampu-táltak magyar nemzetrészeket, aminek következtében ma az országunkat körül- vevő mind a hét utódállamban - Ausztria, Szlovénia, Horvátország, Szerbia, Románia, Ukrajna és Szlovákia, - élnek magyar nemzet töredékek. Mert a „rendkívül bölcs, és igazságos” trianoni békediktátumnak köszönhetően, e leamputált magyar nemzetrészek nem „a népek börtönében” élnek. Áh, dehogy! Az erdélyi felvidéki, kárpátaljai és a további magyar néptöredékek magában a földre szállt paradicsomban érezhetik magukat, a gyalázatos trianoni diktátum által un. ”utódállamokba” kényszerítve. S az 1920-as diktátumnak köszönhetően az utódállamokba kényszerített magyar fiatalok a többségi nemzet hadseregében szolgálva halnak meg idegen érdekekért. Ez volt az 1990-es évek délszláv harcai idején, és így van mostanság, 2022-ben, az orosz-ukrán háború idején is.

A mostani orosz-ukrán háború első kárpátaljai születésű magyar, az ukrán hadseregben szolgáló katona áldozata a 29 éves, ungvári Kis Sándor volt, aki már e mostani háború első napjaiban elesett. Már tíz éve szolgált ukrán katonaként, - a Krím félsziget orosz megszállásakor is ott volt, - most pedig Ocskov városban kapott halálos lövést. Két fiú gyermeke lett így félárva.

Aztán nem kellett sokáig várni, s jött a szomorú hír, hogy a nagyszöllősi szüle- tésű, mindössze tizenkilenc éves Valerij Méhes ukrán katona a kelet-ukrajnai Harkiv város ostromakor, március 2-án szenvedett halálos sérülést. Igen, alig több mint egy hete tart az újkeletű orosz-ukrán háború és máris két kárpátaljai magyar fiatal halt meg ukrán katonaként!

 Köszönjük Trianon!

De emlékezzünk az évek óta tartó orosz-ukrán harcok korábbi magyar nemzetiségű ukrán katona áldozataira is! Így az 1987. augusztus 13-án született Timoscsuk Mihály harckocsivezetőre, aki éppen a huszonhetedik születés nap-ján, 2014. augusztus 13-án halt meg az oroszokkal vívott harcokban. Meg a 19 éves Popovics Rolandra, Popovics Katalin egyetlen fiára, aki 2014. június 14-én vesztette életét Luhanszk közelében. Továbbá a nagyszöllősiekre, Sipos Róbert -re és Kovács Bélára, utóbbi 2015. január 26-án, 37 évesen halt meg Dobelceva környékén.  Meg Bezega Sándor utászra, aki 2015. október 15-én vesztette életét, s október 21-én temették Nagyszöllősön. Végül Lőrincz Sándorra és Szólics Románra, akik fancsikai illetőségűek voltak, - amíg élhettek…

De meddig folytassuk a sort? Meddig soroljuk azon fiatal, kárpátaljai magyar férfiak neveit, akik mint az ukrán hadsereg katonáiként vesztették életüket az ukrán-orosz háborúban? Akik mind egy olyan, Ukrajnában élni kénytelen nemzeti kisebbség, a magyar fiai voltak, akiknek jogait a velejéig sovén ukrán állam ott nyirbálta meg, ahol csak tudta. Mert ha Ukrajnában magyarként nem is élhettek, de „ukrán,” - persze, hogy az,- hősi halottnak nagyon is megfeleltek!

…Nem, nincs még halottak napja! Vagy, - talán - immár az év minden napja az. Legalább egy mécsest gyújtsunk az emlékükre…

A szerző nyugd. jogász, közgazdász, szociológus, - de aktív közíró.

Forrás: Polgárdy Géza Blogja