Miután a pandémiát a híradások csúcsáról letaszította az orosz-ukrán háború, néhány gondolatot kötelező volt megemlítenem a fenti címen, s azok, mint I. rész kerültek fel a blogomra, s így, e címen karolta fel a Nemzeti Internet Figyelő is, sok olvasóhoz juttatva el soraimat. Most e gondolatokat szeretném folytatni és újabb gondolatokkal kiegészíteni.  Az első gondolat: miért robbant ki ez a háború? Majd ezt követően: Kárpátalja magyarságának eddigi élete az ukrán államban. A harmadik: hogyan viszonyulnak a magyarországi magyarok a hozzánk özönlő ukrajnai menekültekhez? Végül az utolsó gondolat a legnagyobb talány: ha egyszer véget ér ez a háború, hogyan viszonyul majd akkor az ukrán állam Kárpátalja maradék magyarságához?

Tehát miért robbant ki ez az orosz-ukrán háború? Első nekifutásra azért, mert a hanyatlóban lévő USA érdekei azt kívánták, hogy Európa országai és Oroszor -szág semmi esetre se közeledjenek egymáshoz, hanem ellenkezőleg, az európai országok által, mint vétlen vértanút agyon támogatott és állandó jelleggel elsirató szimpatizánsok tegyenek meg minden elképzelhetőt a „háborús agresszor Oroszország” ellen. Második nekifutásra pedig azért robbant ki az orosz –ukrán háború, mert a sovén Ukrajna az ország keleti részein (Dombasz, Luhanszk) élő, több milliós orosz etnikumot módszeresen gyilkolta. a kípusztí-tásukra törekedve .Az ukránok  békebeli, orosz ellenes irtó háborúja azonban nem kapott kellő publicitást, voltak  sokan, akik soha nem hallottak róla. Akik pedig ezt (is) figyelemmel kisérték, némi csodálkozással  vegyes értetlenséggel szemlélték  a sovén Ukrajna ezen elítélendő gyakorlatát kísérő, mintegy azt beleegyezően tudomásul vevő  orosz tétlenséget. A sovén ukrán állam azt a gyakorlatot követte, mint a többi etnikai sovének, azaz államukat ukránok lakják és más senki! Akiket tudtak, erőszakkal asszimiláltak (lengyel és román ukrajnai kisebbség) ugyanerre törekedtek a kárpátaljai magyarság felszámolása, ukránosítása révén is, ám messzemenően nem teljes sikerrel! Végül a több milliós ukrajnai orosz kisebbséget, mert ennek beolvasztása erőszakos asszimiláció útján nem ment FIZIKAILAG PRÓBÁLTÁK MEGSEMMISÍTENI! Mintegy nyolc éve tartott e folyamat, ám végül az oroszok ezt megelégelték, a két említett „népköztársaságot”’ elismerték, majd Ukrajnát fegyveresen is megtámadták!

Tehát az orosz-ukrán háború két okra vezethető vissza: az USA megosztó tö-rekvése (nehogy Európa és Oroszország összefogjon egymással) másrészt az ukránok erőszakos ukránosító politikája, a nemzeti kisebbségek beolvasztására törekvő magatartása, amit mi magyarok képtelenek voltunk kivédeni, de Orosz-ország az más! Nevesítsük hát az orosz –ukrán háború kirobbanását okozó két államot: ezek az USA és Ukrajna!

Adódik a kérdés: hogyan viszonyultak az ukrán állam részéről a kárpátaljai ma-gyarsághoz? Nos, a magyar iskolák elsorvasztásával, a kisebbségi magyar élet ellehetetlenítésével, legújabban azzal, hogy a kettős (ukrán-magyar állampolgárok sem önkormányzati tisztviselők nem lehetnek, sem más közfeladatot nem láthatnak el. Tehát különbséget tesznek állampolgárok és állampolgárok között! Diszkriminálnak!

Most pedig nézzük, hogyan viszonyulnak a háború elől menekülő, országukat, Ukrajnát elhagyó milliókhoz a szomszédos országok? Röviden: példamutatóan!  Amikor e sorokat írom, már 2 milliónál több ukrajnai menekült el az országból és Lengyelországba, Szlovákiába, Magyarországra, Romániába és Moldovába menekültek. Azok, akiknek rokonai, barátai élnek a nagyvilágban: tovább utaznak! Akiknek erre nincs lehetőségük: maradnak az említett, Ukrajnával szomszédos országokban. Ami Magyarországot illeti: több mint húszezer kárpátaljai magyart fogadtunk be (eddig!) de százezres nagyságrendben nem magyar ukránokat is! Ez azért is dicséretre méltó, mert miközben az afrikai és ázsiai, csupán jobb, minőségibb életre vágyó, élősdi migránsok beözönlésének keményen ellenállunk, a valóban háború elöl menekülő ukrán asszonyok és gyerekek befogadása terén példásan járunk el! A magyar hatóságok is, meg az adományokkal segítő magánemberek is elismerésre méltó módon segítenek a rászorulóknak!

Utoljára maradt a kérdések kérdése! Az, hogy mint minden háború, ez az orosz-ukrán háború is, egyszer véget fog érni, s ekkor, e majdani ukrán állam hogyan fog viszonyulni a Kárpátalján megmaradó többszörösen megfogyatkozott magyar nemzettöredékkel? Marad az eddigi sovén hozzáállás, vagy az oroszok által vívott mostani háború rádöbbenti az ukránokat arra, hogy akár emberként is viselkedhetnek a kárpátaljai magyarokkal! Mondjuk úgy, ahogy mi itt, és most, Magyarországon viszonyultunk az ide menekülő ukránokhoz!

A szerző nyugd. jogász, közgazdász, szociológus, de aktív közíró

Forrás: Polgárdy Géza Blogja