Friss hír, hogy Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter másfél millióra szeretné növelni az orosz hadsereg létszámát. Ez békeidőben aligha lenne indokolt, de most éppen nem e békeidőket éljük. Az oroszok különleges műveletnek nevezik azt, hogy megunva az ukránok tömeg-gyilkos fellépéseit Ukrajna orosz nyelvű lakosai ellen, idén február 24-én katonailag támadták meg Ukrajnát. Ezen Ukrajna elleni katonai akciójuk miatt a legtöbb NATO ország az oroszokat agresszornak minősítették és hatalmas pénzügyi támogatásban részesítették az ukrán államot. Amelyet nem nevezhetünk kölcsönnek, mert ezt az ukránok ezer év alatt sem lennének képesek visszafizetni, még ha akarnák sem. De könnyű megjósolni. hogy kísérletet sem tesznek majd a visszafizetésre! Ez tehát úgy az USA, mint a többi NATO-tag ország részéről egyértelműen Ukrajnának nyújtott ajándék!

Stoltenberg NATO főtitkár mindeközben nem győzi ismételgetni, hogy a NATO, mint védelmi katonai szövetség nem kíván az oroszok-kal szemben katonailag fellépni!

Ez egy végtelenül tetszetős álláspont és megfogalmazás! Mert kérdezem: ha a NATO –tag országok külön-külön nyújtanak úgy vissza nem térülő EURO milliárdok révén anyagi támogatást Ukrajnának, és fegyverekkel, meg lőszerrel is agyon támogatják e velejéig sovén, idegengyűlölő államot, akkor mi teszi ezt alapvetően másnak, mintha a NATO mint szervezet lépne fel Ukrajna katonai támogatását illetően? A lényeget illetően nincs különbség a két eset között. Persze az oroszok, mint atomhatalom ellenében a NATO, mint szervezet nem kíván a nem NATO-tag Ukrajna mellett kiállni, mert ennek beláthatatlan következményei lehetnének. De miért is tenné? Hiszen itt van ez a mindenkinek megfelelő megoldás, amikor ugyan más nevet adnak a gyereknek, de attól az még gyerek marad.

Azt meg mindenki tudja, hogy ez az orosz-ukrán háború a lényeget illetően az USA és Oroszország között zajló háború Ukrajna területén.

Semmi esetre sem az USA területén, amint az első és a második világháború sem az USA területén zajlott!Mi, magyarok persze egy cseppet sem örülünk az egésznek noha MINDEDDIG SIKERÜLT TÁVOL MARADNUNK A FEGYVERES HARCOKTÓL! Amelyek itt zajlanak a köz-vetlen szomszédságunkban. S mivel az ukránok évek óta nem képesek a kárpátaljai, valaha 100-150 ezer főt kitevő kárpátaljai magyarsággal ember módjára viselkedni, hanem mint túszul ejtett

minoritást vegzálják, a magyar államvezetés cseppet sincs könnyű helyzetben. Már több, mint egymillió ukrán menekült jött át Magyar-országra, akiknek a humanitárius segélynyújtást nem mulasztottuk el.

Ám egyszer ennek a háborúnak, vagy különleges műveletnek is vége lesz. Mi pedig tétlenségre kárhoztatva várjuk a fejleményeket: hogyan viszonyulnak majd a hadakozást követően, a beálló béke idején az államalkotó ukránok az alaposan lecsökkent kárpátaljai magyarsággal?