Ahhoz már egészen hozzászoktunk, itt Európában, hogy a feketéknek nyugaton az ülepét is kinyalják, annyira odavannak értük! Teszem hozzá: érdemtelenül! Ugyanis a világon minden találmány, minden alkotás fehér emberekhez köthető, a fekete bőrű emberek legjobb esetben is csak ÁTVESZIK mindazt, amit a fehér géniusz kitalál, feltalál, megalkot. Tehát a véleményem az, hogy az Európába beözönlött feketék akár szerényen is viselkedhetnének és tanulhatnának, tanulhatnának a fehérektől. Ezzel még véletlenül sem TARTOM A FEKETÉ- KET ALSÓBBRENDÚNEK, ERRE SOHA NEM VETEMEDNÉK! Az viszont tény, hogy a feketéket semmi esetre sem tartom különbnek a fehéreknél! Miért mondom ezt?

Azért, mert most, 2022. május 20-án - azaz pár nappal ezelőtt - Macron, az újraválasztott francia államfő Elisabeth Borne miniszterelnök vezetésével kinevezte az új francia kormányt, s ebben Pap Ndiaye történész és politikus lett a nemzeti oktatási és ifjúsági miniszter. A szenegáli ősökkel rendelkező Ndiaye már Franciaországban született, 1965. október 25-én, Hauts de-Seine tartományban, azaz itt született franciának tekinthető, annak ellenére, hogy koromfekete férfiről van szó. Tanulmányait az École Normale Supérieure de Saint-Cloud egyetemen végezte. Aztán 2012-ben a párizsi Politikai Tanulmányok Intézetének professzorává léptették elő. Mi több, 2021-ben a Palais de la Porte - Dorée vezérigazgatójává és a Bevándorlás Történeti Múzeum igazgatójává tették.

Mindebből az tűnik ki, hogy Franciaországban Pap Ndiaye,

szenegáli származású koromfekete ember sem a tovább tanu-lástól nem volt eltiltva, sem pedig a különböző vezetői poziciók nem voltak elzárva előle. Tehát a koromfekete bőrszíne miatt semmiféle hátrányos megkülönböztetés nem érte. Azaz Pap Ndiaye minden további nélkül Jean-Michael Blanquer utódjaként pár napja Franciaország nemzeti oktatási és ifjúsági minisztere lett. Már-már hajlanék rá, hogy ezzel kapcsolatban kijelentsem: derék, nagyon is derék!

Amiért ezt mégsem teszem, annak oka az, hogy Pap Ndiaye egy radikális fekete faji aktívísta!  Mint történész a faji elnyo-másra szakosodott, s egész eddigi életét az - állítólagos! 

fehér elnyomás elleni küzdelemre összpontosította! Pap Ndiaye 2016-ban részt vett egy olyan gyűlésen Franciaország-ban, amelyre fehéreknek tilos volt a belépés! Kétségtelen, hogy Ndiaye bírálói - szerintem teljesen jogosan! - a mostani, új miniszter szemére vetették, hogy egy rasszizmus ellen küzdő ne vegyen részt faji alapon szelektáló gyűlésen! Ez – szerintem – éppen úgy elítélendő, mint Nick Conrad francia fekete rapper „Akaszd fel a fehéreket” című száma, hogy más példákat ne is említsünk:

Kérdés ezek után, hogy ha Emmanuel Macron egy ilyen, fehéreket aktívan gyűlölő, azaz nem antirasszista, hanem fordított rasszista miniszterrel örvendeztette meg honfitársait, aki ezek után Franciaország oktatásáért lesz felelős, - ezzel vajh minden franciának a tetszését elnyerte-e?

Nos, Jordan Bardella, aki Marine Le Pen Nemzeti Tömörülésének ideiglenes elnöke így nyilatkozott:

„Ndiaye az archetipusa annak, akinek a köztársaság min- dent megadott, és megengedte, hogy érdemei mentén felemelkedjen. Mindez nem akadályozza őt abban, hogy szisztematikusan úgy fesse le Franciaországot és polgárait mint az örök bűnösöket. Ez egy kétségbeejtő hálátlanság.”

Fel kell tennem a kérdést: nem túlságosan erőtlen ez a „hálátlanság” minősítés?

Itt tartunk Franciaországban! A színes bőrűek ellen tiltva van mindenféle megnyilvánulás, ám a fordított, azaz a fehérek elleni rasszizmus megengedett, sőt támogatott! Itt lehet egy fehéreket nem kedvelő fekete ifjúsági miniszter és itt lehet azt énekelni, hogy „Akaszd fel a fehéreket!”

Szép! Nem?

 A szerző nyugd. jogász, közgazdász, szociológus, de aktív közíró