Trianon máig is elérő hatásaként, a napokban értesülhettünk róla, hogy az új keletű orosz-ukrán háborúban megvannak az első, Kárpátalján született és az ukrán hadseregben szolgáló magyar nemzetiségű katona áldozatok. De miért nevezzük ezt a mostanit „új keletű” orosz-ukrán háborúnak? Azért, mert ez a mostani valóban új, amennyiben Oroszország most támadta meg a sovén ukrán államot, ám a fegyveres harcok oroszok és ukránok között már évek óta tar- tanak. Éppen csak kevés szó esett róluk, mert eddig alig érték el az inger küszö-böt! S szinte „természetesen,” ez az évek óta tartó, szláv testvérnépek közötti háború korábban is követelet az ukrán hadseregben harcoló, kárpátaljai magyar katona áldozatokat. Hiszen Trianon máig élő hatásaként most, a XXI. század-ban is az ukrán hadseregben kell szolgálniuk a Kárpátaljáról bevonultatott, ott született és élt magyar fiataloknak. Mert Trianon gazember döntnökei szerint az Osztrák-Magyar Monarchia a „népek börtöne” volt. Aztán 1920. június 4-én ezek a gonosztevő döntnökök intézkedtek. A magyar állam területéről leampu-táltak magyar nemzetrészeket, aminek következtében ma az országunkat körül- vevő mind a hét utódállamban - Ausztria, Szlovénia, Horvátország, Szerbia, Románia, Ukrajna és Szlovákia, - élnek magyar nemzet töredékek. Mert a „rendkívül bölcs, és igazságos” trianoni békediktátumnak köszönhetően, e leamputált magyar nemzetrészek nem „a népek börtönében” élnek. Áh, dehogy! Az erdélyi felvidéki, kárpátaljai és a további magyar néptöredékek magában a földre szállt paradicsomban érezhetik magukat, a gyalázatos trianoni diktátum által un. ”utódállamokba” kényszerítve. S az 1920-as diktátumnak köszönhetően az utódállamokba kényszerített magyar fiatalok a többségi nemzet hadseregében szolgálva halnak meg idegen érdekekért. Ez volt az 1990-es évek délszláv harcai idején, és így van mostanság, 2022-ben, az orosz-ukrán háború idején is.
A mostani orosz-ukrán háború első kárpátaljai születésű magyar, az ukrán hadseregben szolgáló katona áldozata a 29 éves, ungvári Kis Sándor volt, aki már e mostani háború első napjaiban elesett. Már tíz éve szolgált ukrán katonaként, - a Krím félsziget orosz megszállásakor is ott volt, - most pedig Ocskov városban kapott halálos lövést. Két fiú gyermeke lett így félárva.
Aztán nem kellett sokáig várni, s jött a szomorú hír, hogy a nagyszöllősi szüle- tésű, mindössze tizenkilenc éves Valerij Méhes ukrán katona a kelet-ukrajnai Harkiv város ostromakor, március 2-án szenvedett halálos sérülést. Igen, alig több mint egy hete tart az újkeletű orosz-ukrán háború és máris két kárpátaljai magyar fiatal halt meg ukrán katonaként!
Köszönjük Trianon!
De emlékezzünk az évek óta tartó orosz-ukrán harcok korábbi magyar nemzetiségű ukrán katona áldozataira is! Így az 1987. augusztus 13-án született Timoscsuk Mihály harckocsivezetőre, aki éppen a huszonhetedik születés nap-ján, 2014. augusztus 13-án halt meg az oroszokkal vívott harcokban. Meg a 19 éves Popovics Rolandra, Popovics Katalin egyetlen fiára, aki 2014. június 14-én vesztette életét Luhanszk közelében. Továbbá a nagyszöllősiekre, Sipos Róbert -re és Kovács Bélára, utóbbi 2015. január 26-án, 37 évesen halt meg Dobelceva környékén. Meg Bezega Sándor utászra, aki 2015. október 15-én vesztette életét, s október 21-én temették Nagyszöllősön. Végül Lőrincz Sándorra és Szólics Románra, akik fancsikai illetőségűek voltak, - amíg élhettek…
De meddig folytassuk a sort? Meddig soroljuk azon fiatal, kárpátaljai magyar férfiak neveit, akik mint az ukrán hadsereg katonáiként vesztették életüket az ukrán-orosz háborúban? Akik mind egy olyan, Ukrajnában élni kénytelen nemzeti kisebbség, a magyar fiai voltak, akiknek jogait a velejéig sovén ukrán állam ott nyirbálta meg, ahol csak tudta. Mert ha Ukrajnában magyarként nem is élhettek, de „ukrán,” - persze, hogy az,- hősi halottnak nagyon is megfeleltek!
…Nem, nincs még halottak napja! Vagy, - talán - immár az év minden napja az. Legalább egy mécsest gyújtsunk az emlékükre…
A szerző nyugd. jogász, közgazdász, szociológus, - de aktív közíró.
Forrás: Polgárdy Géza Blogja
