A magyarság érték! Mondjanak bármit is belső ellenségeink, a gyurcsányok, dobrevek, szabótimeák, tordaibencék és hasonszőrű társaik, a magyarság érték! Márpedig ennek az értéknek, a magyarságnak a meg- és fennmaradása, csakis és kizárólag a családok által, a családok révén történhet.  Azaz akkor, ha az egy férfiból és egy nőből álló házasság során gyermekek (minél több egészséges magyar gyermekek) születnek, akik családban nevelkedve ugyancsak egészséges felnőttekké cseperednek, akik ugyanúgy, mint szüleik, egy férfiból és egy nőből álló házasságot kötnek, s e házasságokból ismét gyermekek születnek. És így tovább, az idők végezetéig.

Házasság, család, gyermekek, - kizárólag ez a jövő, a megmaradás útja! Amint az egyes embernek is alapvető érdeke, hogy életben maradjon, ugyanúgy a népek, nemzetek elsődleges célja is a meg- és fennmaradás! Mivel pedig az egyes emberek élete véges, amint a születéssel kezdődik, ugyan úgy a halállal végződik, ezért semmiféle más út nincs a népek és nemzetek fennmaradására, csakis a házasság révén megvalósuló család, a családban születő újabb és újabb gyermekek és azok felnevelése. Így, ilyen formán követik, váltják fel egymást az újabb és újabb nemzedékek. Nincs ebben semmi új, így megy ez már évszázadok óta és így is fog menni a jövőben is, mert egész egyszerűen nincs más út, nincs más lehetőség!

Épeszű, ép erkölcsi érzékű, az életet és nem a halált, a kipusztulást választó, életerős népek, nemzetek ezt, a jövőt biztosító egyetlen utat választják! Kétségtelen, hogy elsősorban Nyugat-Európában vannak önmagukat túlélt, túlérett, enervált, a kipusztulásukba beletörődő, dekadens nemzetek is! Ezen puhányok jövője saját maguk által megíratott: csak idő kérdése és kikopnak, kihalnak, lekerülnek a létezés térképéről, eltűnnek a föld színéről, tán még nyomuk sem marad! Nyugat-Európa nem egy népe sajnos ebbe a végső megszűnése felé menetelő kategóriába tartozik! Ha ezek a már most is el- öregedett népek rá nem döbbennek az önmegsemmisülés rémére és hatékony intézkedéseket nem tesznek, hogy fiataljaikat rádöbbentsék a családi élet fontosságára,ha mindenféle elképzelhető módon támogatni nem kezdik a családok létét, akkor a kipusztulásuk, tény, hogy elkerülhetetlen. Ezt nem hogy nem nehéz belátni, hanem egész egyszerűen látni muszáj, mert NINCS MÁS ÚT!

Vagy a családok, vagy a nemzethalál.

(Meg kell jegyeznünk, hogy az un. migránsok céltudatos, megfontolt, szándékos betelepítése és letelepítése általi megmaradás nem más, mint egy öncsalás, egy rossz illúzió! Az Európába telepített afrikai és ázsiai embertömegek, az ottani „embergyár” országok népfeleslegét ugyan a migráció által leadják, az európai őslakóknak pedig sem az emberi utánpótlás fizikai részével, sem a születendő európai gyermekek felnevelésével ez által nem kell foglalkozniuk, de a felnövekvő nemzedékek a népesség kicserélődése révén, már nem az egykori európai nép gyermekei lesznek, hanem valami egészen más! Azt mindenképpen látni kell, hogy a jövevény migránsok magukkal hozzák a szokásaikat, a nyelvüket, a kultúrájukat, a vallásaikat stb. és mindezen őket jellemzőket nem is akarják feladni, másra cserélni! Ragaszkodnak hozzá! A migráció révén vitathatatlan a muszlim előretörés, miközben a muszlim kultúra Európában nem tekinthető őshonosnak! Minden, a migrációhoz fűzött remény elbukott! Tény, hogy illúziónak, megvalósíthatatlan álomnak bizonyult, a fogyatkozó európai népesség migránsokkal pótlása! Kik azt hitték, hogy a jövevények itt Európában letelepedve megtanulják a befogadó ország nyelvét, magukévá teszik kultúráját, szokásait, vallásait, erkölcseit s felhagyva muszlim életvitelükkel, európai „változnak” - tévedtek! Ma már a gyakorlatban bebizonyosodott tény, hogy az európai nemzetek, - köztük a magyar - fennmaradása csakis és kizárólag a régi európai nemzetek ébredése, öntudatra jutása révén valósítható meg! A magyar családok léte, a magyar gyermekek születése magyar megmaradásunk egyetlen lehetősége.

A szerző nyugalmazott jogász, közgazdász, szociológus. De aktív közíró.

Forrás: Polgárdy Géza Blogja

Jóslásokba nem érdemes bocsátkozni, de az esélyeket latolgatni miért ne lehetne? A magam részéről csak kétféle lehetőséget látok, s az egyik számunkra rossz, a másik még rosszabb.

A rossz az, ha marad a nagy koalíció, azaz egyfelől a CDU/CSU legerősebb pártként és vele szövetségben az SPD. Ez nekünk, magyar nem- zeti konzervatívoknak eddig sem volt jó, ezután vajon miért lenne?

Az ennél is rosszabb variáció az, ha az egyre jobban feljövő, erősödő SPD nyeri a választásokat, s alakíthat koalíciós kormányt. Ők ugyanis számtalanszor kijelentették, hogyha rajtuk áll a kormányalakítás, akkor ők semmiképpen sem akarnak a CDU/CSU pártszövetséggel együtt kormányozni! Amint hajtogatják: a CDU/CSU „pihenje csak ki” a kormányon töltött utóbbi 16 év fáradalmait, - ellenzékben. Ha velük nem, akkor viszont kikkel? Természetesen a Zöldekkel! A Zöldeket meg mindenki görögdinnye pártnak nevezi: kívül zöld, belül piros! S hogy a dolog még szebb legyen: Olaf Scholz a szocialisták kancellár jelöltje a Die Linke (Baloldal) együttműködő szerepét sem zárta ki! Mondhatnánk, hogy gyönyörű! Tehát SPD- Zöldek- Baloldal! Nahát, ennél rosszabbat még elképzelni sem lehet.

Igen, de ha e két reálisan szóba jövő megoldás egyike sem jó, akkor mi lenne a (nekünk!) végül is elfogadható és támogatható?

Szerény véleményem szerint az AfD, vagyis az Alternatíva Németországnak nevű párt győzelme, de ennek esélye a nullával egyenlő. Az AfD önmagában harmatgyenge, teljesen esélytelen a győzelemre, ugyanakkor nincs párt Németországban, amely hajlandó lenne velük koalíciót alkotni. Az egyetlen, - elméletileg igen, gyakorlatilag nem! – szóba jövő koalíciós partner, a CDU/CSU minkét vezetője (Armin Laschet a CDU részéről, Schrőder a CSU részéről) teljes mértékben ki-zárták az AfD-vel való együtt működést. Ez a két úgynevezett jobb közép párt kerüli (meg kritizálja, gyepálja, üti-vágja ahol csak éri) az általa leprásoknak (mert szélső jobboldalinak) tartott AfD-t.

 Az ő országukról, Németországról van szó, ők, a németek ismerik alaposan a helyzetet, az ő döntésük lesz, ami szeptember 26-án bekövetkezik. Mi, magyarok ennek csak távoli és néma szemlélői lehetünk. Persze pártszimpátiája akár minden magyarnak lehet, ugyancsak többféle. Mi, magyar nemzeti konzervatívok természetesen  AfD szimpatizánsok vagyunk, többek között azért, mert párt-szinten ez az egyetlen grémium Németországban, amely teljes egyértelműséggel beözönlés, bevándorlás ellenes. Politikusok ugyan akadnak más pártokban is, akik felismerték a nyakló nélküli Afrikából és Ázsiából Németországba özönlés veszélyeit és ezt hatalomra kerülve meg is akadályoznák, utóbbira azonban esélytelenek. Ilyen például Friedrich Merz a CDU-ban, de mint tudjuk, belőle nem lesz kancellár! A CDU elnöke sem lett, noha ott könnyű volt tippelni, és őt eleve kizárni! Mert „Angela” után jött az elnöki székbe „Annagret.” Azaz egyértelmű volt, hogy csak „A” betűvel kezdődő keresztnevű ember jön szóba, így természetes volt, hogy „Armin” következett. Na de Angela Merkel 16 évig volt kancellár, esetében még az előbbi humor sem segít! Azt már tudjuk, hogy a nekünk, nemzeti konzervatív magyaroknak egyedül szimpatikus Friedrich Merz nem lesz az! Akkor meg a többi, bevándorlás párti jelölt közül lehetnek (sőt, vannak is) rossz és még rosszabb jelöltek! Persze dönteni nem mi fogunk, hanem a német választók. Mi csak annyit tehetünk, hogy várunk és figyelünk.

A szerző nyugalmazott jogász, közgazdász, szociológus. De aktív közíró.

Forrás: Polgárdy Géza Blogja

Vári Attila nevezte kristály embernek, amikor 1986.július 1-jén, a Bethlen Gábor díj első kitüntetettjeként így írt Róla, a Magyar Nemzetben:

„Azok, akik személyesen ismerik, akik csak egyetlenegyszer beszéltek vele, akik csupán hallgatói lehettek, amikor kedves témáiról, élete nagy eseményeiről, a tudományban is vízválasztóként emlegetett föl-fedezéseiről beszélt, - azt hiszem egyetértenek velem, hogy Domokos Pál Pétert kristály-embernek nevezem.”

Sorsom különös kegyének tekintem, hogy személyesen is ismerhettem, hogy többször is felkereshettem budapesti, Budafoki út 10. alatti lakásán, hogy egy nekem küldött levelét is őrizhetem, hogy hallgatója lehettem előadásainak, hogy dedikált könyvei könyvtáram díszei lehetnek. Hogy tanulhattam Tőle, mindenekelőtt magyarság szeretetet. Tudom persze azt is, hogy vannak, akik méltóbbak arra, hogy Rá emlékezhessenek, mint Kóka Rozália, vagy Halász Péter. De hát építsünk együtt katedrálist e kiemelkedően nagy székely magyar emlékének.

Aki pátriarkai kort ért meg, földi tartózkodásának még megkezdhette a tizedik évtizedét. S megadatott neki az, ami csak nagyon keveseknek: már életében legendává magasztosult! Hiszen a közösségek sohasem felejtik el azok tetteit, akik minden napjukat, annak minden óráját és percét az övéiknek szentelik, akiket egyetlen cél vezet: hasznosan élni, segíteni, támogatni, felemelni a gyengéket, az elesetteket, hitet és reménységet adni a csüggedőknek, valósággal feloldódni, átlényegülni az odaadásban! Másokért élt életet élni!

Domokos Pál Péter, a „kristályember” akit neveztek a „csángók apostolának” is – ilyen életet élt. Tisztát és példaadót. Egy több tízezres, - más becslések szerint százezernél is több, - Moldvába „át csángált” székely tekintette Őt évtizedeken át az egyetlen földi segítőjének. S Péter bácsi, - ahogyan mi nevezhettük e szálfa tartású nagy öreget, akik a közelébe kerülhettünk, - soha, egyetlen pillanatra sem feledkezett el az ő, román részről „bangyem” - nek gúnyolt csángó népéről. Megmaradásuk, fennmaradásuk volt a legfőbb cél, amely hosszú élete során mindvégig előtte lebegett! Az anyanyelvétől eltiltott, iskoláitól megfosztott, szellemi vezetőitől elválasztott legkeletibb magyarok tán réges-rég elenyésztek, beolvadtak volna az őket körbevevő román tengerbe, ha Domokos Pál Péter (meg Kallós Zoltán, s még néhány társuk) nem folytatnak gigászi küzdelmet érettük. E kényszerű beolvadásra ítélt testvéreinkre nélküle valóban rá köszön-tött volna az elmúlás, a nemzet váltás szomorú ideje.

Mert Péter bácsi, - ha fizikailag nem is lehetett mindig velük, - lélekben mindig is ott volt! Ha csak tehette, - ha csak engedték ezt a mostoha, a cudar idők, - felkereste őket, lejegyezte énekeiket, megörökítette szokásaikat, mindent meg-tett, - olykor még többet is, - amit értük megtehetett.

Legpontosabban nemzetmentésnek nevezhetnénk ama munkát, amit végzett. Neki, csaknem kizárólag és csaknem egyedül neki köszönhető, hogy a saját bajaikkal éppen eléggé elfoglalt anyaországi magyarok látóköréből nem estek, nem zuhantak ki végleg moldvai csángó testvéreink. Hogy idők múltán példája követőkre talált, hogy kutatók és újságírók mentek a csángók közé, s a köz figyelem végül kiterjedt rájuk is.

„Valóságos vándorapostol módjára járta be a moldvai falvakat és gyűjtötte az ott élő magyarságra vonatkozó társadalmi és néprajzi anyagot.” – írta Róla réges-régen Szabó T. Attila nyelvész professzor, az erdélyi magyar tudomány másik óriása, ugyancsak „egyszemélyes intézmény.” Feltűnt Pusztinán és Lészpeden, Klézsén és a Tatros völgyében, mindenütt, mindenhol a magára hagyott, csaknem elfelejtett, legkeletibb magyar testvéreink lakta tájakon.

Mindig, egész életében vonzották az olyan feladatok, amelyek nem ígértek gyors sikert, sem talmi csillogást, s melyeknek így, hosszú időn át nem akadt elvégzőjük. Így jelent meg öt kiadást is megért, tán leghíresebb műve, „A moldvai magyarság” majd a „Hangszeres magyar tánczene a XVIII. században”(1978), meg az „…édes Hazámnak akartam szolgálni…” (1979).

Minden könyvét nincs helyem megemlíteni, de a „Bartók Béla kapcsolata a moldvai csángó magyarokkal” (1981) és a Rajeczky Benjáminnal közösen írt „Csángó népzene”(1981) még feltétlenül említést érdemel. Annál is inkább, mert lehetőségem van e könyveinek címoldalait Péter bácsi dedikációival együtt mellékelten bemutatni. Bőven volt hát mit figyelembe venniük a magyarországi illetékeseknek, amikor - már a vánszorgó hazai rendszerváltozás megkezdésének idején - Széchenyi díjban részesítették.

Dr. Domokos Pál Péter a híres búcsújáró helyen, Csíksomlyón született 1901. június 28-án, - aminek most, a nyáron volt 120 éve, - és 1992. március 4-én, szerdán három órakor kísértük ki utolsó földi útjára Budapesten, a Farkasréti temetőben. Ennek pedig a jövő év, 2022 tavaszán lesz harminc éve. Most, 2021 szeptemberében tehát Péter bácsinak semmiféle kerek évfordulója nincsen.

De hát szükség volna rá? Dehogy! Hiszen ha patetikus szeretnék lenni, hogyan is felejthetnénk el Őt bármikor is…?

A szerző nyugalmazott jogász, közgazdász, szociológus. De aktív közíró.

Forrás: Polgárdy Géza Blogja

Így, ezen az úton is kénytelen vagyok népszerűsíteni ezt az általam „alkotott” szóösszetételt, noha a copyright-ra nem tartok igényt. Ezzel, az eredetinek vélt szóösszetétellel jelölve,- egyben minősítve- azokat az embernek látszó lényeket, akik ugyan magyar szülőktől itt születtek Magyarországon, magyar az állam polgárságuk, magyarul beszélnek, magyar a születési anyakönyvi kivonatuk, magyar a személyi igazolványuk, magyar az útlevelük, és magyar kenyeret falnak, - azaz végül is magyarok lennének, ha lennének,- csak hát hiányzik belőlük a magyar lélek! Papíron tehát magyarok,- de csak papíron!

Papírmagyarok!

Ezt az új megnevezést egy régi magatartást tanúsító, velünk, magyar lelkű magyarokkal ugyan egy országban vegetáló, - majdnem azt írtam „honfitársainkra” de nem, mégsem, mert valahogy mégsem azok, - eszeltem ki.

A névadás a facebookon kezdődött,- hol máshol?! Talán nem kellett volna, de tény, hogy vitába keveredtem bizonyos kommentelőkkel. Ismeretlenekkel, akiket soha nem láttam, akikkel soha nem találkoztam, akikről azt sem tudtam, hogy ki fia, borjai? De hát a mi, magyar nyelvünkön írták le a véleményüket, amely kellően felháborított, s amely szerint dél-keleti határainkra NEM  KELL KERÍTÉS, TELJESEN FELESLEGES, mert a migránsok úgy sem nálunk akarnak letelepedni, úti céljuk nálunk gazdagabb nyugati országok, a mi területünkön csak keresztül akarnak haladni, gyalogosan, autón, vonaton, vagy kamionban, stb. Ám ahogyan dél-keleti határainknál az ország földjére keverednek, ugyanúgy nyugati határainknál, Ausztria  felé, el is hagyják az országot. Ezért, - szerintük, - az egész magyar határvédelem teljesen felesleges, egy vicc, egy mesterséges hisztéria, mi több egy szégyen! Mert, - bezzeg! - a nyugat-európai kultur-államok milyen szolidárisak, milyen megértőek, milyen befogadók, mi pedig (illetve a mi mai államvezetésünk) milyen bunkó! Mi több: barbár!

De csak ők! Akik még a keresztülhaladást is elutasítják, nem is beszélve a befogadásról! Még olyan facebook kommentelő is akadt, aki népszerűsíteni próbálta a Demokratikus Koalíció által reklámozott Európai Egyesült Államok nevű rémálmot. Méghozzá nem csak úgy, önmagában, hanem a mai Magyarország helyett!

Mondom, talán nem kellett volna, de mégis csak vitába keveredtem e számomra személy szerint ismeretlen kommentelőkkel. A vita azért volt felesleges, mert nevezettek nem meggyőzhetőek! Ők a migránsok, tehát a szerintünk, ép jogérzékkel rendelkezők szerint illegális határ-átlépők, határsértők - beengedése, átengedése mellett és Magyarország megszűnése, az Európai Egyesült Államokba való majdani beolvadása mellett érveltek, álltak ki.

Amikor pedig e velejéig beteg, romlott álláspontjukat olvasva haza-árulónak, anti - magyarnak, mi több „nem is magyarnak” neveztem őket, - ez felháborodást váltott ki belőlük. Amikor kétségbe vontam, hogy ők magyarok lennének, ezt csaknem kikérték maguknak. Ki vagyok én? - kérdezték, - hogy kétségbe merem vonni azt, hogy ők magyarok. Mert ők igenis magyarok, s erről ilyen- olyan papírjaik is vannak. Közülük többen is elkezdték sorolni a fentebb már általam emlegetett papírjaikat, amelyek szerint ők magyarok, csak nálam, meg nálunk különbek, mert nyugatiasabbak, liberálisabbak!

Ekkor döbbentem rá, hogy nekik, e magyar lélek nélküli élőlényeknek formálisan igazuk van! De csak formálisan!Mert úgy, valóban, ők is magyarok! Csak nem úgy, ahogyan mi, normálisak, magyar lelkű patrióták! Hanem ők csupán papíron magyarok.

Papírmagyarok!

 A szerző nyugalmazott jogász, közgazdász, szociológus. De aktív közíró.

Forrás: Polgárdy Géza Blogja,  vagy  https://polgardygeza.blog.hu/

Nyugat-Európa politikai elitjén jól láthatóan elhatalmasodott a kollektív őrület! Szembetűnő, amint civilizációs öngyilkosságot akarnak elkövetni! Minden, minden általuk hirdetett elmélet, minden általuk megtett gyakorlati lépés az önpusztítás, az önfeladás, az önmegsemmisítés irányába ható tett! Már szemlátomást agonizálnak, már saját torkukra tették a kést, lassan már nem létezik erő, amely ezt az eszement, ezt az őrült, ezt a megbicsaklott, ezt a meghabarodott, kificamodott Nyugat-Európát képes lenne visszarángatni a szakadék széléről, ahol ezek a hígvelejű eszementek végzetes haláltáncukat lejtik, csaknem megrészegülten a saját ostoba, bornírt, stupid mivoltuktól! 

Ezek ott, Nyugat-Európában éltetik és dicsőítik a saját népességük körében az abortuszt, miközben még így, az abortusz népszerűsítése nélkül is képtelenek még a saját maguk reprodukálására is, nemhogy a szaporodásra! S eközben az élethez való jogra hivatkozva, folyamatosan és szünet nélkül migráns milliókat engednek be az országaikba más földrészekről, Afrikából és Ázsiából! Elképesztő, felfoghatatlan, megmagyarázhatatlan ostobaság!

Ezek a Nyugat-Európában vegetáló eszementek házasságot és örökbefogadási lehetőséget követelnek az LMBTQ - csoportoknak, miközben saját népességük felé leértékelik a hagyományos, egy férfi és egy nő alkotta házasság intézményét, ezzel együtt pedig a átkozzák, ócsárolják, kifogásolják, a gyermekvállalást, s ha mégis akad körükben gyermeket vállaló, azt szapulják, kritizálják, simfelik, igyekeznek lehetetlenné tenni!

Ezek ott Nyugat-Európában egészséges életmódról papolnak, ám egyre gátlástalanabbul támogatják a drogliberalizációt! Ezek a félnótásak a minél erősebb, minél több halált okozó drogokat propagálnak a saját hitehagyott, kelekótya, eszmények és értékek nélkül vegetáló, fülbevalót hordó, első látásra hímneműnek tűnő, agyontetovált fiataljainak, meg az első látásra nőneműnek tűnő, pirszingektől roskadozó, két lábon járó más élőlényeiknek. Ezeknek a hit és eszmények nélkül vegetáló véglényeknek szorgalmazzák a drogfogyasztást, hogy lehetőleg legyen a körükben minél több halott…

Ezek ott Nyugat-Európában gyermekjogokról prédikálnak, miközben lassan már a csecsemőknek is a nem-váltást népszerűsítik! A cél pedig az, hogy minél fiatalabb korban, lehetőleg már az egészen kicsi gyerekeket is elbizonytalanít- sák, a felnövekvő nemzedék tagjait, hogy már saját maguk se tudják, hogy ők végül is fiúk-e vagy lányok! Ezek ott nyugaton a kezüket dörzsölik örömükben, amikor a nem váltók, összezavarodott lelki világuk természetes következményeként nagy számban lesznek öngyilkosok!

Ezek ott Nyugat-Európában valóságos kultuszt teremtettek a homoszexualitásnak! Maguk úgy tesznek, - és ezt mindenkitől megkövetelik, - hogy az elfajzott, természetellenes, kificamodott nemiséget tekintsék a világ lehető legtermészetesebb velejárójának, ami nélkül nem is lehetséges élet a Földön! Arról persze - ezek ott Nyugat-Európában - elfelejtenek nyilatkozni, hogy ha a homoszexuális emberek szülei is homoszexuálisok lettek volna, akkor most nem léteznének ezek a selejtes élőlények!

Ezek ott Nyugat-Európában valósággal himnikus magasságokba próbálják emelni az általuk istenített pedofiliát! Büntetni a kicsi, még döntésképtelen gyermekek pedofilok általi megrontását? Még mit nem? Elképzeléseik, az általuk hirdetett eszmék szerint a pedofilok és az Isten fogalma között képtelenség különbséget látni! A pedofilia szerintük jó, szép, és eszményi dolog! Igyekezetükből szánalmasan tör elő a cseppet sem leplezett remény, hogy a pedofilok által megrontott mai kicsinyek felnőve homoszexuálisok lesznek! Kérdezhetnénk, hogy mindezt miért? Persze, hogy kecmereg bennünk a kérdés, hogy miért?

De ne kérdezzük, mert nincs rá épeszű, józan fővel felfogható magyarázat! Ne is keressen ilyet senki emberfia! Mert nincs rá magyarázat! Ha csak az nem, hogy egész egyszerűen Nyugat-Európa immár túlélte önmagát! Túlérett, az elviselhetetlen jóléttől elpuhult, enervált, eltunyult Nyugat-Európa biológiai órája lejárt! Magyarok! Ne kövessük őket, vessük ki magunkból az őket itt, nálunk majmoló, itt tobzódó belső torzszülötteket!

A szerző nyugalmazott  jogász, közgazdász, szociológus. De aktív közíró

Forrás: Polgárdy Géza Blogja, vagy https://polgardygeza.blog.hu/

Magyarország fennállásának több mint 1100 éves története alatt még nem volt államvezetés, amely annyit tett volna a magyar családok védelméért, mint az Orbán-kormány! De mi is az a „családvédelem”? Ha fellapozzuk a Magyar Katolikus Lexikon „C” betűs kötetét, családvédelem címszó alatt az első mondat így hangzik: „Az anya és a magzat egészségét, valamint a családok életkörülményeinek jobbítását szolgáló szervezett társadalmi tevékenység.”

Nos,1990-ig, a rendszerváltásig sem az 1945-től fennállt kommunista rém -uralom államvezetése nem foglalkozott a családvédelemmel, sem arra nem volt lehetőség, hogy a társadalom önszerveződésével védekezhessen a családokat romboló erők ellen! A rendszerváltás óta erre lehetőség van, az már más kérdése, hogy az azóta hatalomra került balos, vagy balliberális kormányok inkább elvettek a családoktól, de adni nem adtak nekik semmit! Míg 1980 körül még jóval 10 millió felett volt az országunk népessége, csaknem a 11 millió közelében, most, 2021-ben már a 9 millió 700 ezer körül járunk! Kérem szépen ez 40 év alatt egy milliós fogyás!

Persze maga tendencia, a népességfogyás egyáltalán nem hungaricum! Európa csaknem minden országára jellemző ez a tendencia, Európa csaknem minden országban, kivétel nélkül csökken a lakosság létszáma! Véleményem szerint erre a káros és kóros jelenségre legalább háromféleképpen lehet reagálni. Az első viszonyulás az, hogy az illetékesek becsukják a szemüket és nem tesznek semmit. Némán elviselik a hol gyorsabb, hol lassabb létszámcsökkenést, teljes passzivitást tanúsítva e társadalmi jelenséget, a népességfogyást illetően! A második hozzáállás már nem ennyire passzív, de hasonlóan elítélendő! Mert ez a viszonyulás más földrészekről, Afrikából és Ázsiából betelepítendő, ún. „migránsokkal” akarja meggátolni a népességfogyást. Olyan embereket kívánnak szervezetten betelepíteni, akik egyes egyedül a szaporodáshoz értenek, igaz, hogy ahhoz nagyon. Ezekből az „embergyár” országokból kívánnak minél több, természetesen színes bőrű, s csaknem kizárólag muzulmán embereket szervezetten Európába betelepíteni. Azzal, hogy e betelepítéssel megváltozik az ország népessége, kultúrája, vallása, stb. minden jellemzője, minden paramétere, azzal nem törődnek. Miként az említett első megoldás („nem csinálunk semmit”) ugyanúgy ez a második megoldás is az „utánunk a vízözön” szemlélet megvalósítása. Csak míg az első megoldás beletörődik az előbb-utóbb törvényszerűen bekövetkező kipusztulásba, a „nemzethalál”- ba, addig ez a második megoldás az eredeti népesség másik népességre cserélésével kívánja orvosolni a bajt. Végül - szerencsére! - van egy harmadik megoldás is, amely a családvédelem, a családok minden elképzelhető módon történő támogatásával próbálja meg a népesség létszámát fenntartani, de inkább (előbb-utóbb) szaporodással, a népesség létszámának növekedését elérni! Ez a harmadik megoldás a magyar családvédelem! Kedvet csinálni a magyar fiataloknak a házassághoz (amelyen természetesen egy férfi és egy nő önkéntes szövetségét kell érteni) és amelyet alaptörvényünk is támogat. Ezen túlmenően a mai magyar államvezetés egész egyszerűen elképesztő, csodálatos és felemelő módon minden elképzelhető eszközt ,- elsősorban anyagiakat - bevet, csakhogy szülessen minél több magyar gyermek!

Ennek a rövid írásnak nem célja mindazt a sok-sok intézkedést egyenként felsorolni, amit a mai magyar kormányzat Novák Katalin tárca nélküli miniszterrel az élen a magyar családokért megtesz.

Azt azonban jómagam, mint publicista, nem felejthetem el megfogalmazni, hogy mindaz, ami történik, hősies szembeszállás, szembefeszülés a nemzet- halál riasztó rémével! Mint tudjuk, Johann Gottfried HERDER német történet -filozófus volt az, aki 1791-ben közzétette „Gondolatok az emberiség történetének filozófiájához” című művét, s ennek IV. kötetében volt olvasható a magyarságra nézve oly döbbenetes statisztikai következtetése: „A magyarok, mint az ország lakosainak legcsekélyebb része, most szlávok, németek, románok s más népek közé vannak beékelve, s századok multán talán nyelvüket is alig lehet felfedezni.” E riasztó mondatot sokat idézzük, ez az un.”Herderi jóslat” a magyar nemzethalálról. S hogy ez ne következzen be, az Orbán Viktor vezette mai nemzeti kormány mindent meg tesz. Jó lenne a jövő évi országgyűlési képviselő választások alkalmával erre is gondolni.

A szerző nyugd. jogász, közgazdász, szociológus. De aktív közíró

Forrás: Polgárdy Géza Blogja

Egészen a közelmúltig, az élet csupán két jelenségéről volt elmondható, hogy márpedig azokhoz mindenki ért. Az egyik a politika volt, a másik a futball. Rövid ideje azonban e kettőhöz csatlakozott egy harmadik is, jelesül a virológia. Így most már elmondható, hogy csekély, mindössze pár tucat kivétellel, a virológiához mindenki ért. A kivétel az a néhány tucat szakképzett, profi vírológus, akiknek ez a tanult szakmája, ők úgy ugyanis a covid kapcsán nyíltan bevallják, hogy a sötétben tapogatóznak. Majdnem azt állítják, hogy fogalmuk sincs e covid vírus kapcsán, hogy mi az, ami biztos, mert, hogy szerintük, a szakemberek szerint, szinte minden bizonytalan!Azaz ők szinte semmit sem tudnak a covidról, a laikusok milliói ellenben – a saját balga hitük szerint – mindent tudnak róla. Sőt, annál valamivel többet is! Nos,ez így nem egy rossz arány, az biztos!

…Ám a maró gúnyt félretéve, némely eddigi kételyt, meg feltételezést valóban felváltotta a bizonyosság. Eddig ugyanis halavány sejtelmünk sem volt, nekünk, sok-sok millió covid „tudónak” hogy e vírus természetes úton alakult-e ki, vagy valakik szándékosan létrehozták, megcsinálták? Az igaz, hogy Luc Montagnier Nobel díjas virológus, már 2020 májusában kijelentette, hogy a civid vírus természetes úton nem jöhetett létre!(Ő azonban szakember, így véleménye a sok-sok laikus testvérnek nem sokat számított!) Ha viszont természetesen úton nem jöhetett létre, akkor viszont valakik „megcsinálták.”Miután a világmédia nem egy sztárja, kezdve a BBC-n, folytatva a Guardiánon, egészen a Washington Postig, nem egy prominense közölte, hogy a vírus - kísérletek Kínában, ott is Vuhanban történtek,a cél pedig az volt, hogy

a vírust rá lehessen venni az emberről emberre terjedésre. Mert az úgynevezett zoonózisra, azaz az állatról emberre terjedésre e vírus már korábban is képes volt.

Nos, a covid vírust, kísérletek hosszú sorát lefolytatva, szánt szándékkal, tehát készakarva hozták létre! Azaz kicsit okosabbak lettünk, de nem sokkal. Mert azt, hogy miért, mely célból „csinálták” hozták létre ezen emberről emberre terjedő covid vírust, még mindig nem tudjuk. Rettegjünk hát tovább, mert, hogy ha megkapjuk, jöhetnek a szövődmények, jöhet a lélegeztető gép… és hát jöhet a halál!

Miguel de Cervantes, a Don Quijote de la Mancha zseniális megalkotójának egy nevezetes mondását felidézve: „Olykor menekültek, de nem tudták mi elől, máskor várakoztak, de nem tudták mire?”Szóval ehhez képest vitathatatlanul okosabbak vagyunk, de még nem tudunk mindent. Azt már tudjuk, hogy valakik által csinált, azaz valakik által mesterségesen kreált covid vírus elől menekülnénk, ha tudnánk, s nem a természetben magától létrejött, magától kialakult valami elől. Kérdezem: jó,jó megvan ez a szerény tudásunk. Most legyünk boldogok vele? Hiszen arra a tudásra viszont még várakoznunk kell, hogy ezt a covid vírust miért, mi célból kísérletezték ki, mi célból hozták létre? Mert végül is, ez itt a kérdés!

S ki tudja, hogy erre a tudásra még meddig kell várakoznunk?                                  +

(Azt már csak zárójelben jegyzem meg, összefüggéseket nem keresve, hogy Bill Gates (Microsoft) a világ egyik leggazdagabb embere a Föld lakosságának csökkentését szeretné…)

A szerző nyugd. jogász, közgazdász, szociológus. De aktív közíró.

Forrás: Polgárdy Géza Blogja

2021. 3szeptember 2-án Budapesten, a Puskás stadionban, magyar-angol válogatott focimeccs zajlott! Illetve az is! Mert a fehér ember gyűlöletére kieszelt térdeplősdi, azaz egy politikai provokáció IS!Aminek viszont nincs, nem is volt soha helye a focipályán! Mármint itt Magyarországon! Mert, hogy Nagy-Britanniában mi történik, az minket kevésbé érdekel! Bár még ez sincs így igazán, MERT A FIFA NEM DÖNTHET ÚGY, HOGY EGYIK ORSZÁGBAN SZABAD A FOCIPÁLYÁN A POLITIZÁLÁS, MÁS ORSZÁGBAN MEG TILOS! Ám a FIFA egy nagy-nagy, döntésképtelen puhány!

Na de vissza a történésekre!

Több tízezer magyar szurkoló abban a hitben váltott jegyet, adott ki pénzt, hogy nem politikai attrakciót, nem általa cseppet sem hiányolt politikai mutatványt, hanem sportot, jelesül focit fog látni az említett magyar-angolon! Ha politikára lettek volna kíváncsiak: bebocsátást kérnek a parlamentbe, és mint látogatók helyet foglalnak a karzatokon.

MERT A MAGYAR ÉSZJÁRÁS MÁR CSAK ILYEN: MINDENT A MAGA HELYÉN! Politikát a parlamentbe, focit a focipályára! Magyar ember még csak véletlenül sem akar focit látni a parlamentben: erre akár meg is esküszöm! Hogy a britek hogy vannak ezzel, abban nem kívánok állást foglalni, noha még egyetlen londoni parlamenti közvetítést sem láttam, midőn a szpíker azt mondta volna, hogy - teszem azt, - a konzervatívok 2:1-re vezetnek a munkáspártiak ellen, ott a teremben! Meg hogy Borisz Johnson előretör, lő, góóóól!

 De az is igaz, hogy akik pld. a Puskás-stadionban megrendezésre került magyar-angol focimeccsre váltottak JÓ PÉNZÉRT jegyet, azok nem a fehér emberek gyűlöletére kiagyalt politikai bohóckodást, jelen esetben nem az angol játékosok térdeplősdijére voltak kíváncsiak!

Ilyenkor aztán, ha merő véletlenségből van politikai reakció, akkor Nagy-Britanniában egyes fizetett firkászok rasszizmust kiáltoznak! Na de hát drága libsi firkászok! Ki hozta be a Puskás stadionba a politikát? Ki adta elő a térdeplősdi című műsorszámot, méghozzá VENDÉGKÉNT, KÉRETLENÜL!

Magyar felfogás szerint, - mivel mi nem vagyunk afrikai fekete bőrű ország, hanem emberemlékezet óta döntően fehér bőrű emberek lakta ország vagyunk – szerintünk a térdeplősdi RASSZISTA MEGNYILVÁNULÁS ÉS A FEHÉR BŐRŰ EMBEREK ELLEN IRÁNYUL!

Ha csak enyhe kifejezésekkel akarok élni, akkor az angol válogatott a maga térdeplősdijével visszaélt a vendégjoggal! Mi, itt Budapesten barátsággal fogadjuk az angol focistákat, de a politikai nézeteikre – a foci pályán! – egy cseppet sem vagyunk kíváncsiak! MERT AZ NEM ODA VALÓ! Kérdezhetnénk: ugyan hogy kerül a csizma az asztalra?

De ha nem akarok enyhe kifejezéssel élni, hanem nagyon is őszintén, már-már az angol udvariatlanságot elérő mértékben, akkor azt mondom, hogy MAGYARORSZÁG  EGY SZABAD ORSZÁG ÉS NEM ANGOL GYARMAT! Az lehet, hogy a britek évszázadokon keresztül ráerőszakolták az akaratukat a gyarmati népekre! No, de ébresztő! Magyarország nem angol gyarmat! Ránk semmit se kényszerítsenek, még térdeplősdit sem, az ő szájuk íze szerint! Ha ők annyira utálják a fehér embert, akkor otthon, Nagy Britanniában térdepeljenek le a foci pályám, sőt, ha akarnak, fehér ellenességükben feküdjenek is le!

Bár, itt megint a puhány FIFÁ-t kell emlegetnem! Amely grémium képtelen a sarkára állni és megtiltani a focipályákon a politizálást! Kijelentvén, hogy ez nem oda való!

Gyengébbek kedvéért (FIFA!) meg ismétlem: politikát a parlamentbe, sportot a sportpályákra!

Szép uraim! Ez ilyen rémesen egyszerű!

Persze lehet a dolgok könnyebbik oldalát választani és mindig csak szépről és jóról, meg jókról írni. A közel múltban magam is Reményik Sándorról, Urmánczy Nándorról meg Gyárfás Elemérről cikkeztem, s kerültek fel ezen írásaim a blogomat követően a Nemzeti Internet Figyelőre. Mindhárman a jók, a nagyok és nemesek közül valók! Mert milyen igaz is, hogy csak a szépre, meg a jóra érdemes emlékezni! Ám vannak az életnek kevésbé szép, korántsem eszményi és nem is esztétikus történései is! Ezekkel mi legyen? Hallgassuk agyon e történéseket? Itt van például Mikó Imre (1911-l977) erdélyi író és jogász, meg Szilágyi Domokos (1938-1976) erdélyi költő esete, akik a Securitate besúgói voltak…

Mielőtt bármit is írnék róluk, ki kell jelentenem, hogy nem kívánok sem pálcát törni felettük, sem ítéletet mondani tetteikről, mert erre nem érzem magam felhatalmazottnak!Ugyan, milyen alapon is tenném ezt? Nem vagyok bíró, de még csak azt sem mondhatom el magamról, hogy életvitelszerűen éltem volna abban a Romániában, amelynek hírhedt állambiztonsági szerve volt a Securitate. Pár, egy-két hetes Erdély földjén tett turistaút alapján pedig senki ne tekintse magát erdélyi történések „szakértő”- jének. Mi hát a célom? A két, valaha kizárólag köztiszteletben állt erdélyi személyiség némely, feltétlenül BIZONYÍTOTT, kevéssé dicséretes, - mert spion- tevékenységének tárgyszerű sorra vétele…Rendkívül szerény, rövid keretek között!

Mikó Imre, - nem tévesztendő össze gróf Mikó Imrével, „Erdély Széchényi”- ével, jogász volt, nemzetpolitikus, író és műfordító,  akinek munkásságáról korábban magam is nagy elismeréssel írtam „A nemzetiségi jog kiskátéja” címmel , a Theológiai Szemle 1986. évi 3. számában a 190-193. oldalakon. Úgy jogi, mint írói munkássága értékes és jelentős, mindez kétségbevonhatatlan. Ugyan ki vonná kétségbe, hogy megkerülhetetlen, kiváló művek (is) kerültek ki kezei alól? Mindet felsorolni nincsen hely, de a „Huszonkét év. Az erdélyi magyarság politikai története 1918. december 1-től 1940. augusztus 30-ig” (1941) vagy a ”Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika” (1944) korszakos művek. Aztán „A bércre esett fa” (1969) az „Akik előttem jártak” (1976) és  „A csendes Petőfi utca” (1978) is jelentős alkotásai.

Az már más kérdés, hogy mindezek mellett a Securitate spionja is volt!

Domokos János dokumentum portréfilmet készített róla, a filmről pedig Szakolczay Lajos írt a „Magyar Idők” 2015. október 16-i, pénteki számában.Az egyszerűség kedvéért ebből az írásból választottam néhány idézetet.

„Ő, a kitaszított, a megfigyelt (a korábban beszervezett) tanácsokat adott a román államvezetésben nagy súllyal jelen lévő Fazekas Jánosnak.” (Tegyük hozzá mi: Fazekas János Ceausescu egyik „díszmagyarja” volt a román kommunista államvezetésben.)

„…a nem mindennapi szellem azt gondolta, hogy akkor válik igencsak hasznossá, ha az övéi köréből bizonyos dolgokat elárul az arra kíváncsiaknak. Gyönge volt? Félt? A családját akarta megóvni? Furcsa módon népszolgálatot látott a Securitatéval való együtt munkálkodásban...”

„…Akarom, nem akarom, Mikó Imre éppúgy a szívem közepe volt, - csak a Garabonciás költőjénél valamivel kevésbé, - mint a szintén „megtévedt” Szilágyi Domokos. Besúgói tevékenységével szembesülni, - noha a rendező el nem ítélte, de föl sem mentette nemtelen „munkálkodása” alól, - számomra annyi, mint szívbe a tőr!..”

Tehát még egyszer: Domokos János dokumentumfilmet készített Mikó Imréről, s ezt méltatva Szakolczay Lajos szívébe szúrt tőrként értékelte, hogy e filmből is kitűnően: Mikó Imre „hazafias meggyőződésből” a Securitate besúgója volt.

De térjünk át a Szakolczay által is említett másik „megtévedt”-re, a Garabonciás szerzőjére, Szilágyi Domokosra, becenevén „Szisz”-re. Szisz volt Erdély második világháborút követő magyar költészetének az egyik leginkább eszményített költője. Néhány  verseskötetének címe: Álom a repülőtéren (1962), Szerelmek tánca (1965), A láz enciklopédiája (1967), Garabonciás (l967), Búcsú a trópusoktól (1969), Sajtóértekezlet (válogatott versek,1972), Felező idő (1974),Öregek könyve (1976), Tengerparti lakodalom (Hátrahagyott versek, 1978).

Szilágyi Domokos és családja sorsa számomra a görög tragédiákkal vetekedett. Szisz felesége Hervay Gizella, közös gyermekük a „Kobak”-nak becézett kisfiúk volt. Íme, a család. Aztán legelőbb a költőnek lett elege abból, amit számára az élet nyújtott. Harmincnyolc évig bírta, ám 1976. november 2-án önkezével véget vetett az egésznek. A következő évben, 1977-ben a bukaresti nagy földrengés Kobak életét követelte. A szintén költő anya Hervay Gizella egészen 1982-ig bírta a szenvedéseket. Aztán ebben az évben ő is öngyilkos lett…

A XXI. század elején különféle híresztelések kezdtek lábra kapni Szisz és az állambiztonsági szervek (Securitate) kapcsolatáról. E felröppent híresztelésekre kívántak reagálni hárman: Stefano Bottoni történész, Nagy Mária, a költő (válás utáni) élettársa és Szilágyi Kálmán, a költő testvére, 2006. szeptember 28-án keltezett közös közleményükben. Az alábbiakban erre támaszkodom.

Mint ők hárman írják, a fennmaradt iratok egyértelműen, minden kétséget kizáróan bizonyítják, hogy Szilágyi Domokos „Balogh Ferenc” fedőnéven együtt működött a Securitate- val. Ezt Stefan Blaga alezredes fedte fel egy 1964-es jelentésben. Kifejtik, hogy „Balogh Ferenc” e tevékenysége 1958 és 1965 között két, jól elkülöníthető szakaszban dokumentálható. 1958-ban 13 írásos, ebből két kézírásos jelentést adott az állambiztonsági szerveknek. „Balogh Ferenc” Securitatéval való együttműködése három megfigyelési dosszié alapján rekonstruálható.

• Lakó Elemér és Varró János általa történt megfigyelése (Fond informatív,3010. számú dosszié)
• Péterffy Irén megfigyelése, (Fond informatív, 3003. sz. dosszié)
• Páskándi Géza megfigyelése (Fond informatív, 2534. sz. dosszié)

Szilágyi Domokos 1957 tavaszán került az állambiztonságiak látókörébe, mint a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem magyar szakos hallgatója. Ez év márciusában nyomozás indult az egyetem azon hallgatói és fiatal oktatói ellen, akik részt vettek a magyar forradalom melletti megmozdulásokban. Március 11-19 között Bartis Ferencet, Dávid Gyulát és Páskándi Gézát is letartóztatták, majd el is ítélték.

Papp Albert szekus hadnagy 1957. május 17-én leadott jelentésében szerepel a javaslat (persze románul) mely szerint „Szilágyi Domokos beszervezésére kerüljön sor a Veress Zoltán tevékenységét ellenőrző vizsgálatban.” Sor került rá. Egy szintén 1957-es irat szerint Sz.D. barátnője, a Bolyai egyetemen tanuló Váradi Emese is bekerült a nyomozás alatt álló csoportba. A közlemény három szerzője szerint „Balogh Ferenc” hálózati dossziéjának hiányában nem dokumentálhatók a beszervezés körülményei és annak indoklása. Feltételezhető, hogy a költőt nem csupán saját szabadsága elvesztésével fenyegethették meg, hanem barátnőjével is zsarolhatták. Az első, „Balogh Ferenc” által leadott jelentés l958. április 9-ére datálható, s ezt tartó tisztje, Papp Albert rögzített. Ezt követően feladata Lakó Elemérrel, Varró Jánossal és Péterffy Irénnel való kapcsolattartás volt, megfigyelés céljából. Ennek alapján 1958 októberéig hat írásos jelentést készített. Ekkor a megfigyelési akciót megszüntették, a három megfigyeltet pedig letartóztatták.”Balogh Ferenc” jelentéseiből kitűnik, hogy mindhárom esetben az általa szolgáltatott információk terhelő jellegűek voltak. (Ezt azért érdemes hangsúlyozni, mert közismert, hogy a később lebukott, ismertté vált spionok rendszeresen azzal szoktak védekezni, hogy őket ugyan beszervezték, de ők soha, senkiről, semmiféle terhelő adatot senkivel nem közöltek. Mint ha ez egyáltalán, akár csak egyszer is előfordulhatott volna…)

Ami tény, az un. „harmadik Bolyai perben” 1959 februárjában Varró Jánost 16, Lakó Elemért 15 évi kényszermunkára, Péterffy Irént 10 évi börtönre ítélték.

„Balogh Ferenc” ügynökkel l965-ben is találkozhattunk, aki ekkor már Bukarestben élt, s az 1963-ban szabadult Páskándi Géza megfigyelése volt a feladata, de Domokos Gézát, Szász Jánost és Majtényi Eriket is szemmel kellett tartania. 1965 márciusa és novembere között „Balogh” ügynök hét jelentést készített akkori tartó tisztjének Ion Gr. Popa őrnagynak.

Az ismertetett közlemény három szerzője nyitott kérdésnek tekinti a költő és a Securitate együttműködésének időkereteit.(Azaz volt-e együttműködés 1959 és 1964 között és 1965 után?) Aztán az is, hogy a hálózati dosszié mellett megfigyelési dossziéval is rendelkezett-e? Azaz egyidejűleg volt-e megfigyelő és megfigyelt is? Végül nyitott kérdés az együttműködés minősítése, azaz a beszervezés kényszerű, vagy önkéntes jellege.

A szerző nyugd. jogász, közgazdász, szociológus. De aktív közíró.

Forrás: Polgárdy Géza Blogja

Nemrég írtam egy felháborodott cikket, kifogásolva hogy Ursula van der Leyden, az Európai Unió első számú tisztségviselője ezt a felháborító, arcpirító kijelentést, ezt a minden alapot nélkülöző kijelentést merészelte tenni:

„Európa országainak erkölcsi kötelessége az afgán migránsok befogadása.”

Nos, én - és nem csak én, hanem sokan mások is, - ezt a von der Leyden-féle arcátlan megnyilatkozást a kukába kívánjuk, a többi szemét közé! S hogy ez mennyire így van, ahhoz, - mintegy adalékként - idézek Rácz Antal régi kedves debreceni Barátom leveléből, aki egyetértéséről biztosított, miután a Nemzeti Internet Figyelő által közzétett írásomat elolvasta, hozzátéve ezt:

„…Nasser Al-Khelaifi katari állampolgár, aki a Paris Saint-Germain FC labdarúgó klub tulajdonosa és elnöke 25 millió euroért vásárolta meg Lionel Messi játékjogát és további évi 25 millió euro fizetést ad neki. A csapat összértéke jelenleg meghaladja a 700 millió eurot. Hány muszlim „menekültet” lehetne ebből a pénzből befogadni és valójában hányat segített ez a nem szegény muszlim?”

Nos, ennyi az idézet.

Nekem pedig az jutott eszembe e sorokat olvasva, hogy a muszlimok oly nagy becsben tartott „szent” könyve, a Korán vajon nem tartalmaz-e olyan passzust, amely a gazdag muszlimok „erkölcsi kötelességéve”teszi a szegény muszlimok megsegítését? Részemtől ez csak egy kérdés, - de alighanem jogos kérdés, - mivel én (szánom bánom, de) római katolikusként nem mélyedtem el a Korán, e szent

könyv tanulmányozásában.

Ám a konkrét példánál maradva nézzük csak: a PSG értéke 700 millió euró, Messi vételi joga 25 millió euro, és az évi fizetése is 25 millió euro. Ez addig 750 millió euro. S akkor még Nasser Al-Khelaifi egyéb vagyonáról nem esett szó. Talán nem hat tőlem sem naivitásnak, sem túlzásnak az, ha feltételezem, hogy nevezett szuper gazdag katari állampolgár összvagyona ennek a 750 millió eurónak a többszöröse.

Nos, Ursula van der Leyden!

 Amikor Ön az Európai Unió tagországait illetően kijelentette, hogy azoknak „erkölcsi kötelességük” az afgán muszlimok befogadása (majd természetesen e dologtalan élősdiek eltartása!) nem tévesztett egy kicsit célt? Vajon nem a Nasser Al-Khelaifi és a hozzá hasonló szuper gazdag muszlimok „erkölcsi kötelességéről” akart Ön hablatyolni?

Ursula van der Leyden!

Az Ön nyilatkozata felháborító! Ön a nem muzulmán, hanem évezredeken keresztül keresztény és keresztyén európai országokat milyen „erkölcsi” alapon szólongatja fel a muszlimok befogadására, amikor a soraikból kiemelkedett, az olaj révén multi milliárdossá lett muszlimok tojnak a „szegény” migráns hitsorsosaik fejére? Vajh nem a gazdag muszlimoknak lenne előbb „erkölcsi kötelessége” a szegény, elesett muszlim migránsok, például afgánok, megsegítése és az európai (még!) nem muszlim országoknak legfeljebb csak ezt követően?

Ursula van der Leyden!

Ön most az Európai Unió első embere-e, aki az európai emberek érdekeit képviseli (hiszen ezért fizetjük Önt, búsás javadalmazással) vagy a muszlim migránsok szakszervezetének a fizetett ügynöke? Mert kifogásolt megnyilatkozása alapján nagyon úgy tűnik, hogy Ön a mi, azaz az európai adófizetők nyakába akarja lőcsölni az Afganisztánból elpucoló muszlim milliók eltartását!

Ursula van der Leyden!

Nem tartja Ön egy kicsit furcsának mindezek után a saját viselkedését?Mert én és még nagyon sok honfitársam igenis furcsának tartjuk és ezért elítéljük Önt, Európa első számú árulóját!

Szégyellje magát, maga áruló!

A szerző nyugd. jogász, közgazdász, szociológus. De aktív közíró.

Forrás: Polgárdy Géza Blogja