Jóslásokba nem érdemes bocsátkozni, de az esélyeket latolgatni miért ne lehetne? A magam részéről csak kétféle lehetőséget látok, s az egyik számunkra rossz, a másik még rosszabb.
A rossz az, ha marad a nagy koalíció, azaz egyfelől a CDU/CSU legerősebb pártként és vele szövetségben az SPD. Ez nekünk, magyar nem- zeti konzervatívoknak eddig sem volt jó, ezután vajon miért lenne?
Az ennél is rosszabb variáció az, ha az egyre jobban feljövő, erősödő SPD nyeri a választásokat, s alakíthat koalíciós kormányt. Ők ugyanis számtalanszor kijelentették, hogyha rajtuk áll a kormányalakítás, akkor ők semmiképpen sem akarnak a CDU/CSU pártszövetséggel együtt kormányozni! Amint hajtogatják: a CDU/CSU „pihenje csak ki” a kormányon töltött utóbbi 16 év fáradalmait, - ellenzékben. Ha velük nem, akkor viszont kikkel? Természetesen a Zöldekkel! A Zöldeket meg mindenki görögdinnye pártnak nevezi: kívül zöld, belül piros! S hogy a dolog még szebb legyen: Olaf Scholz a szocialisták kancellár jelöltje a Die Linke (Baloldal) együttműködő szerepét sem zárta ki! Mondhatnánk, hogy gyönyörű! Tehát SPD- Zöldek- Baloldal! Nahát, ennél rosszabbat még elképzelni sem lehet.
Igen, de ha e két reálisan szóba jövő megoldás egyike sem jó, akkor mi lenne a (nekünk!) végül is elfogadható és támogatható?
Szerény véleményem szerint az AfD, vagyis az Alternatíva Németországnak nevű párt győzelme, de ennek esélye a nullával egyenlő. Az AfD önmagában harmatgyenge, teljesen esélytelen a győzelemre, ugyanakkor nincs párt Németországban, amely hajlandó lenne velük koalíciót alkotni. Az egyetlen, - elméletileg igen, gyakorlatilag nem! – szóba jövő koalíciós partner, a CDU/CSU minkét vezetője (Armin Laschet a CDU részéről, Schrőder a CSU részéről) teljes mértékben ki-zárták az AfD-vel való együtt működést. Ez a két úgynevezett jobb közép párt kerüli (meg kritizálja, gyepálja, üti-vágja ahol csak éri) az általa leprásoknak (mert szélső jobboldalinak) tartott AfD-t.
Az ő országukról, Németországról van szó, ők, a németek ismerik alaposan a helyzetet, az ő döntésük lesz, ami szeptember 26-án bekövetkezik. Mi, magyarok ennek csak távoli és néma szemlélői lehetünk. Persze pártszimpátiája akár minden magyarnak lehet, ugyancsak többféle. Mi, magyar nemzeti konzervatívok természetesen AfD szimpatizánsok vagyunk, többek között azért, mert párt-szinten ez az egyetlen grémium Németországban, amely teljes egyértelműséggel beözönlés, bevándorlás ellenes. Politikusok ugyan akadnak más pártokban is, akik felismerték a nyakló nélküli Afrikából és Ázsiából Németországba özönlés veszélyeit és ezt hatalomra kerülve meg is akadályoznák, utóbbira azonban esélytelenek. Ilyen például Friedrich Merz a CDU-ban, de mint tudjuk, belőle nem lesz kancellár! A CDU elnöke sem lett, noha ott könnyű volt tippelni, és őt eleve kizárni! Mert „Angela” után jött az elnöki székbe „Annagret.” Azaz egyértelmű volt, hogy csak „A” betűvel kezdődő keresztnevű ember jön szóba, így természetes volt, hogy „Armin” következett. Na de Angela Merkel 16 évig volt kancellár, esetében még az előbbi humor sem segít! Azt már tudjuk, hogy a nekünk, nemzeti konzervatív magyaroknak egyedül szimpatikus Friedrich Merz nem lesz az! Akkor meg a többi, bevándorlás párti jelölt közül lehetnek (sőt, vannak is) rossz és még rosszabb jelöltek! Persze dönteni nem mi fogunk, hanem a német választók. Mi csak annyit tehetünk, hogy várunk és figyelünk.
A szerző nyugalmazott jogász, közgazdász, szociológus. De aktív közíró.
Forrás: Polgárdy Géza Blogja
