Még e sok meglepetéssel, igen váratlan történéssel (gender-elmélet, homoszexualitás agyon reklámozása, pedofilia támogatása, stb.) szolgáló XXI. század elején történt, hogy többen összebeszéltünk: össze kellene gyűjteni a magyar költészet legszebb, legjobb, vagy akár csak középszerű, de Trianon-ellenességét illetően mélyen átélt, a lapok és könyvek oldalain Csipkerózsika-álmukat alvó Trianon ellenes költeményeket. Miért? Mert a szocializmus hazai tobzódása idején ezeket mélyen agyonhallgatták és feledésre ítélték! Ugyanakkor nemzeti kultúránk értékes részét képezik.
Eleinte öten voltunk, akik a versek gyűjtéséhez fogtunk. Könyvtárakat bújtunk és könyvárveréseken, meg antikváriumokban régi, még a II. világháború előtt megjelent antológiákat, meg Reményik Sándor (Végvári) és Sajó Sándor, meg Somogyvári Gyula és Szathmáry István, meg sok-sok más költő köteteit vásároltuk meg, illetve kerestük meg az OSZK-ban és más könyvárakban. Aztán ötünk gyűjtésének eredményeként 2001-ben, június 4-re, Trianon 81. évfordulójára Fejes Imre azaz az ő Ménrót kiadója révén megjelent az első antológia, „TRIANONT LEDÖNTJÜK. A MAGYAR FÁJDALOM VERSEI” című antológia. (Külső címoldalát lásd mellékelten.) A kötet legnagyobb versének mind az öten válogatók József Attila addig elfektetett, elhallgatott, a szocializmus évtizedei alatt megjelent köteteiből k i h a g y o t t Nem!Nem!Soha! című versét tartottuk. De szerepeltek benne Babits Mihály, Bobula Ida,Erdélyi József,Juhász Gyula, Kiss Menyhért,Kosztolányi Dezső, Reményik Sándor, Sajó Sándor, Sértő Kálmán, Somogyváry Gyula, Szathmáry István, Tóth Árpád és Wass Albert és más, náluk kisebb mesterek versei is. A kötet szépen fogyott és több kiadást is megért. Számunkra, s verseket gyűjtők számára a legnagyobb tanulság e kötet kapcsán az volt, hogy az e témában (tehát Trianon-ellenességben!) született versek gyűjtését nem szabad abba-hagyni, hanem folytatni kell!
Ám az ötfős korai gyűjtő-körből ketten kiváltak, így a versek további gyűjtését már csak hárman folytattuk, s 2004-ben meg is született a második, „Nem! Nem! Soha!” című, alcíme szerint „A magyar fájdalom, dac és élni akarás versei” kötet. (Külső borítóját lásd ugyancsak mellékelten.) Aztán Fejes Imre Barátommal, az említett Ménrót kiadó tulajdonosával úgy ítéltük meg, hogy további sok-sok költeményt sikerült összegyűjtenünk, amelyek az említett első két kötetbe nem fértek be, de helytelen lenne ezeket veszni hagyni. S ha már csak mi ketten is, de összehoztuk a harmadik antológiát is, „VESSZEN TRIANON!” címmel, „A gyalázatos békediktátumot tudomásul venni nem akaró, bele nem törődő, megalkuvást nem ismerő, totális lelki ellenállás versei”alcímű kötetet. (Ez is megjelent még 2004-ben, s ennek külső borítóját is lásd mellékelten.)E harmadik kötet kiadója is –természetesen- Fejes Imre és az ő Ménrót kiadója volt.
Ezután némi törés következett be, mert Fejes Imrét, mint kiadót, különféle nemtelen támadások érték, amelyektől én nem vagyok hivatott ilyen irányú felhatalmazás hiányában nyilvánosan beszámolni. Amit elmondhatok az ennyi: a különféle vegzálások miatt Imre több szívinfarktust kapott, s mivel még élni akart, inkább lemondott könyvkiadói tevékenységéről, s népiesen fogalmazva az „ipart visszaadta.” Immár nem volt könyvkiadó, ahol a további versek megjelenhettek volna.
Ám a versek gyűjtését, - immár magamra maradva! – nem adtam fel! Össze is állt a negyedik kötet anyaga, csak hát nem volt kiadó! Ám sikerült rátalálnom a Gede Testvérek nevű kiadóra, s így 2005-ben az ő kiadásukban megjelenhetett az immár egyedül általam gyűjtött, negyedik Trianon-ellenes verseket tartalmazó antológia is, „MINDENT VISSZA!” címmel. Alcíme szerint: Trianon-ellenes, revíziót követelő, irredenta és más hazafias költemények.” (Ennek külső borítója is mellékelten látható.)
Az említett négy vers-antológia sajátja, hogy az utolsó példányig elfogytak, noha volt, amelyik nyolc kiadást is megért! További közös a négy kötetben, hogy mindegyik külső borítóját Dobszay Károly grafikusművész tervezte, s ha nem hat szerénytelenségnek, még az is közös a négy kötetben, hogy mindegyikhez én írtam meg az előszót! Végül megemlítem, hogy sikerült összeállítanom az ötödik kötetet is. Ám a kiadási szándékommal felkeresett kiadók közölték: pandémia van, nem fogynak a könyveik, a kiadást így, anyagi kockázatnak kitéve: nem vállalják…
A szerző nyugd. jogász, közgazdász, szociológus. De aktív közíró!
Forrás: Polgárdy Géza Blogja
