A nagyjából 2015 óta, tehát csaknem hat éve tartó migrációs válság legfőbb tanulsága, hogy az Európai Unió képtelen megvédeni a külső határait. Nem képes, mert nincs erre irányuló egységes akarat! Sőt! Ha egyáltalán valamilyen akarat fellelhető ebben az Európai Uniónak nevezett valamiben, (annak is a többségi, nyugati, észak-nyugati részében) akkor az a beözönlés, vagyis a migráció támogatása! De nem csak az akarat hiányzik, hanem (e nem létező akarat érvényesítéséhez szükséges) erő is! Hogy ez miért van így, arra többféle magyarázat is adható. Az egyik biztosan az, hogy e nyugati, észak-európai népek elvesztették a cselekvő képességüket. Úgy hat, mintha elhasználódtak volna! Enerváltak, kiéltek, képtelenek erőt felmutatni! Olybá hat, hogy e nyugati, észak-nyugati államok mindenben egyetértenek, mindent támogatnak, aminek kapcsán a kisujjukat sem kell megmozdítani. Minden úgy van jól, - szerintük! - ahogyan van, csak tenni, csak cselekedni ne kelljen semmit! Mert cselekedni nehéz, mindenbe beletörődni, mindent tudomásul venni, ellenben könnyű!
Ugyan csak meglepő ezek után, hogy ez az enerváltak gyülekezete olykor világpolitikát (próbál) játszani, hiszen napnál világosabb és mindenki által ismert tény az, hogy a gyengék nyilatkozatai, meg a szándékai teljességgel súlytalanok! Bátran megállapíthatjuk, hiszen ez a helyzet: az EU-nak semmiféle beleszólása sincs például abba, hogy miként alakulnak az események a közvetlen szomszédságában. Akár a közel-keletről, akár észak-Afrikáról, esetleg a keleti partnerség országairól, vagy például Ukrajnáról legyen szó! Bármerre nézzünk, bármely probléma toluljon is elénk, más, az Európai Uniónál nagyobb hatású, erősebb nagyhatalmak szavára figyelnek! Azt nem állítom, hogy mindig hallgatnak is rájuk, de a szavaiknak, állásfoglalásaiknak súlya van, míg az Európai Unió szavai a pihével mutatnak rokonságot!Mert pehely könnyűek…
Most pedig, ennyi általánosságban elmondott, az erőtlenséget felhozó és kritizáló mondat után vissza a kiinduló ponthoz a migrációs válság-hoz! Eltelt tehát hat év és az Európai Unió képtelen volt ennyi idő alatt egy fenntartható, vagy egyáltalán bárhogy kezelhető helyzetet létrehozni. Mert azt a helyzetet, amely hat éve folyamatosan fennáll, azt nem az Európai Unió hozta létre, hanem bizony a migráció, önmagában, mint jelenség! Ahogy fentebb általánosságban már kifejtésre került: az Európai Unió ezt a nem általa teremtett, de mások (a migránsok és azok támogatói) által a számára, tehát az Európai Unió tagországai részére teremtett helyzetet egyszerűen tudomásul veszi! Miért? Mert ezt tenni (illetve ezzel kapcsolatban semmit sem tenni) ez a legkönnyebb, ez kívánja meg a legkevesebb erőfeszítést.
Tény, hogy kelet-közép és észak-kelet Európa országai közül többen is vannak, akik cseppet sem lelkesednek ezért a kritikátlan migráns-befogadásért! Mindenekelőtt a V4-eket kell itt említenünk, de más országok is akadnak, akik legalább is húzódzkodnak a migráns-befogadásnak még a gondolatától is! Több országot is említhetnénk, de a hivatkozott régióból maradjunk csak a kis Szlovéniánál és említsük meg még a balti, hasonlóan kis államokat, az észteket, letteket és litvánokat!
Mind eközben majd tízezer afrikai egyszerűen áttörte a kerítést, amely a spanyol exklávé, Ceuta felé útjukat állja, az NGO hajók meg öntik, öntik az afrikai és ázsiai migránsokat Lampedusa, Olaszország felé.
S mi erre az Európai Unió reagálása? Szinte semmi! Mert, hát az a legkényelmesebb, akkor nem kell csinálni semmit! Azaz annyi mégis csak történik, s ezt most Ylva Johansson, belügyekért felelős biztos erőlteti (Luciana Lamorgese olasz bevándorláspárti belügyérrel egyetemben) hogy az EU többi tagállamai enyhítsenek az olaszokra nehezedő migrációs nyomáson és vállaljanak át migránsokat! Tehát itt a régi és sokszor megbukott ötlet a bevándorlók uniós országok közötti szétosztásáról. Nekik, uniós tisztségviselőknek mindegy, hogy önként, vagy kvóták alapján: de a migránsok okozta bajt szét kell osztani!
Egy életerős, virulens Európai Uniónak lenne mersze megállítani a migrációt! A hívatlan jövevényeket visszafordítani, azokat pedig, akik már az Európai Unió területére kéretlenül (és jogellenesen) be hatoltak, betelepedtek, visszazsuppolni Afrikába és Ázsiába, a szülőhazáikba. Az Európai Unió egyszerű polgárai közül mind többen döbbennek rá arra a kétségbevonhatatlan tényre, hogy Európa nem képes befogadni a világ összes tehetetlen, önmagát és nagyszámú gyermekeit eltartani nem tudó szegényeit. E „rádöbbenés” azonban kevés! Az EU tehetetlen vezetőit egész egyszerűen rá kellene kényszeríteni a migráns problémát megoldó cselekvésre…
Polgárdy Géza
