„Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában

                                                                                              Hiszek egy isteni, örök igazságban,

                                                                                             Hiszek Magyarország feltámadásában!"

E mindössze három sor a Magyar Hiszekegy, Papp -Váry Elemérné, Sziklay Szeréna költeménye. Mindenképpen ennek megállapításával kellett kezdenünk megemlékezésünket, mert bármilyen sajnálatos is, e valaha nemzeti imánknak számító három sor egész egyszerűen kikopott a ma élő magyarok emlékezetéből! Ha pedig még ennél is pontosabban szeretnénk fogalmazni, akkor nem kikopott, hanem a ma élők tudatába, a ma élők ismeretei közé be sem került! Ugyanis a második világháború vége óta tartott több évtizedes internacionalista népbutítás, majd az ezt követő, - s véleményem szerint a mai magyar kulturális életet mindmáig terrorizáló - neoliberális (libernyák, libsi) véleményterror nem is tette, s nem is teszi lehetővé felelevenítését! Fájó ezt így, ilyen nyersen, ilyen mellbe vágóan őszintén kimondani, de a 11 éve, 2010 óta tartó Fidesz-KDNP közhatalom gyakorlás nem hozta magával a magyar kulturális élet magyarrá válását! Ha történtek is jó irányú változások, - ha pld. a korábbi magyar gyűlölő, ízlésromboló, gusztustalanságok mutogatása terén élenjáró (és akkor még igen finoman fogalmaztam) „direktor” helyett Vidnyánszky Attila, ez a közszeretetnek és köztiszteletnek örvendő, magyar lelkű szakember került is a Nemzeti Színház élére, - a kultúra terén teljes áttörés nem történt! Bátran kimondható, hogy a magyar kulturális élet terén a rendszerváltás még várat magára!

 S hogy ez hogyan kerül éppen most ide? Úgy, hogy a Magyar Hiszekegy minden állami iskola minden tantermében ott kellene, hogy álljon egy táblán, a falon ma is, amint a két világháború között, az akkori, még valóban magyar Magyarországon volt!  Amikor minden tanítási nap úgy kezdődött, hogy az osztályok tanulói felálltak, s elmondták a Magyar Hiszekegyet. Majd ha ez újra így lesz, akkor feltehető a kérdés: megtörtént-e már végre kishazánkban a kultúra terén is a rendszerváltás ? Addig még a kérdést feltenni sem érdemes!

A nemzeti ima megszületése egy pályázatnak volt köszönhető, melyet a Véderő Ligák Szövetsége 1920 júniusában hirdetett meg, Urmánczy Nándor javaslatára.

A pályázat a megcsonkított magyar haza régi határainak visszaállítására buzdító ima és jelmondat megírására irányult. A több száz pályamű közül a Rákosi Jenő vezette bíráló bizottság jelmondatként Bessenyei Szabó Mihály nyugdíjas főispán kétsorosát hirdette ki győztesnek. Eszerint:

                                                  „Csonka-Magyarország nem ország,

                                                   egész Magyarország mennyország.”

A másik kategória győztese „A Felvidék elszakadt leánya” jeligéjű pályamű szerzője  Papp - Váry Elemérné, Sziklay Szeréna volt.

Sziklay Szeréna a felvidéki, Gömör vármegyei Rozsnyón született 1881. április 18-án, száznegyven évvel ezelőtt. Családja nemzedékek óta e város közmegbecsülésnek örvendő, a nemzet iránt elkötelezett famíliája volt. Szeréna nagyapja, id. Sziklay Ede (1812-1900) az 1848-49-es szabadságharc bíróságának tiszti ügyésze, különféle felelős tisztségek viselője. Atyja, ifj. Sziklay Ede (1850- 1929) Pesten és Bonnban végzett jogi tanulmányok után Gömör szolgabírája, 1886-tól a szepesi választó kerület országgyűlési képviselője. Később Abaúj főispánja, 1916-tól Kassa díszpolgára. Ifj. Sziklay Ede és Brezovay Klára gyermekeként született Szeréna Rozsnyón, a Csucsomai utcai Dr. Gotthilf - házban. Iskoláit részben a helyi evangélikus leányiskolában végezte. Mint az iskola falán 1939. július elején felavatott, - a második világháború után eltávolított! – emléktábla hirdette:

. „E falak között tett tanúbizonyságot szellemi fejlődéséről, mint ifjú leányka az a magyar Nagyasszony, aki Trianon sötét éjszakájában hinni és imádkozni tanította nemzetét, Papp - Váry Elemérné, Sziklay Szeréna, a „Magyar Hiszekegy”Szerzője. Emlékének emelte az Ev. Nőegylet országos Szövetsége.”

Sziklay Szeréna 1900-ban feleségül ment Papp - Váry Elemér tábornokhoz, s négy gyermekük született. Az egyik korán meghalt, fia, Papp-Váry András katonatiszt lett, egyik leánya Melegh Gyula alezredes felesége lett, s a leg-kisebb gyermek is leány volt, Zsuzsa.

Szeréna két verses kötetet jelentetett meg, mindkettőt Budapesten. Előbb „Háborús visszhangok” címmel 1916-ban, majd „Mikor a vihar dühöng” címmel 1917-ben. Más, kötetben meg nem jelent verseit is mély hazafias érzés, mélyről fakadó vallásosság és rendíthetetlen hit jellemezte. Hitvallásának színvonalát (és sikerét) azonban többször már nem sikerült elérnie.

Viszonylag fiatalon, 1923. november 15-én hunyt el Budapesten, sírja a Nemzeti Panteonnak számító Fiumei úti temetőben, Deák Ferenc mauzoleu-mának közelében található.

A szerző nyugd. jogász, közgazdász, szociológus, közíró

Forrás: Polgárdy Géza Blogja