Azzal kell kezdenem, hogy 2018 és 2020 között a Magyar Hírlap névre hallgató napilapban lehetőséget kaptam, - igaz csak un. olvasói levelek formájában, - írásaim közzétételére.
Különösebb beképzeltség nélkül állítom: jogász - közgazdász -szociológus végzettségeim alkalmassá tettek és tesznek is arra, hogy úgy a külpolitika, mint a belpolitika engem foglalkoztató
kérdéseiben állást foglaljak. Úgy vélem, hogy a felsorolt képzettségeimen túl, íráskészséggel is rendelkezem. Szóval 100 körüli írásom jelent meg 2018-2020 között a Magyar Hírlap VÉLEMÉNY ÉS VITA nevű rovatában, amelynek fejléce mellett szerepelt és ma is szerepel A HÍR SZENT, A VÉLEMÉNY szabad szavakból álló zengzetes mottó. Hozzá teszem, hogy ez a mottó nem új találmánya a rendszerváltozás
előtt és után is megjelenő lap ezen rovatának már a vérvörös komcsi, a lap hajdani rovatvezetője, Gádor Iván is oda biggyesztette ezt a rovat fejléce mellé! A baj az, hogy sem a kommunista időkben, Gádor Iván részéről, sem most, az immár rendszert változtatott országban megjelenő lapnál e mottó nem vehető komolyan! Pedig jó lenne valamikor már visszatérni a normalitáshoz!
Egy fenét volt szabad a vélemény a régi Magyar Hírlapnál és egy fenét szabad a ma, napjainkban megjelenő lapnál! Még mit nem? Szabadon megjelenhetett minden időkben e rovatban minden olyan vélemény, amit a rovat szerkesztője teljesen ÖNKÉNYESEN megjelenésre kiválasztott! Egy csudát volt „szabad”itt a vélemény! Sem Gádor Iván idején (vagy hatszor vittem be hozzá írást az akkor a New York palotában lévő szerkesztőségbe, ahol azt mindig átvette, de soha nem hozta le egyiket sem) sem most 2018-2020 között. A legteljesebb önkény uralta minden időkben e rovatot!
Ki tudja, miért nehezteltek meg rám a Magyar Hírlapnál? Én mindig is nemzeti radikálisnak vallottam magam, aki soha nem volt sem a FIDESZ, sem a KDNP tagja. (De azért még lehetek rendes, nemzethű magyar ember, vagy nem?)
Lényeg a lényeg, 2020 szeptemberében még jelent meg írásom itt, a Magyar Hírlap VÉLEMÉNY ÉS VITA rovatában, azóta egy darab sem! Pedig küldtem több írást is, de nem és nem!
Mi történhetett? Biztosat nem tudok (mivel nem vagyok jól értesült bennfentes) így csak tippelhetek. Történni minden esetre az történt, hogy 2020. szeptember végén – szerzői kiadásban – megjelentettem FELNYITOTT SZEMEKKEL című kötetemet, amelyben egy írás (fakszimilében) szerepelt a Világ Magyarsága című hetilap egy 2015-ös számából, néhány írás szerepelt a KAPU című folyóiratban megjelent írásaimból válogatva, de a legtöbb, több tucat írás a Magyar Hírlapban 2018-2020 között megjelent úgynevezett „olvasói leveleim” közül került bele e válogatásba! A saját költségemen, kis példányszámban megjelent könyvből 25 számozva jelent meg! Első dolgom volt, hogy három számozott példányt dedikálva elküldtem a Magyar Hírlap Szerkesztőségébe, a lap azon három szerkesztőjének, akik írásaim első megjelenését itt lehetővé tették. Úgy Nagy Ottó főszerkesztő-helyettesnek, mint Faggyas Sándor és Dippold Pál szerkesztőknek megköszöntem a dedikációkban, hogy írásaim első megjelenését lehetővé tették. Hiszen a könyvbe beválogatott írásaim végül is másod- közlések! Nos, Nagy Ottó főszerkesztő-helyettes október 1-től megválta a laptól, mint nekem küldött pár sorában közölte:a jövőben családi vállalkozásban dolgozik, a laptól megválik. Valamivel később Faggyas Sándor is közölte: megválik a Magyar Hírlaptól. Kacsóh Dániel korábbi vezető szerkesztővel nem álltam kapcsolatban: a laptól ő is megvált, helyette Dippold Pál lett a vezető szerkesztő. Petán Péter főszerkesztő viszont volt és ma is az, ő képviseli a lapnál az állandóságot!
Hogy saját kiadású könyvem megjelenése, és az azóta megküldött írásaim közlésének következetes elmaradása között van-e ok-okozati összefüggés? Nem tudom! Állítani nem állítok semmit, csak olyat, amit bizonyítani is tudok, ez már régi, negyven éven át gyakorolt jogászi pályám tanulsága miatt van így. Ami tény és amit bizonyítani is tudok: 2018-2020 között a Magyar Hírlapnak megküldött írásaim 99 %-a
megjelent a lapban. 2020 szeptemberét követően egyetlen egy sem! Hogy miért nem, azt nem közölték velem, így csak tippelhetnék!De nem tippelek, hanem állítok! Azt állítom, hogy a Magyar Hírlap vélemény rovata visszatért a Gádor Iván-i hagyományokhoz: tesz egy nagyot a „Vélemény szabad” mottóra! Áttértek a klíma-hisztéria számomra érdektelen téma túlhajszolására! Ma, amikor a magyarság –mint ezerévesnél hosszabb története során oly sokszor! – ismét élet-halál harcát vívja, a Magyar Hírlap leállt az általam favorizált olyan témák közlésétől, mint a migráns cunami! Ők szaklapba kívánkozó, az olvasók egy vékonyka rétegét érdeklő „klíma-téma” specialistái lettek! Kolumnás, egész oldalas, fűrészpor ízű, érdektelen szó-ömlenyeket szentelnek ennek a befolyásolhatatlan, napilap olvasókat kevéssé sem érdeklő témának! (Akit ez a téma mégis érdekel: biztosan megkeresi e téma szaklapját! Ez az átlag napilap olvasót heti háromszor egész oldalon nem érdekli.) Hogy a Magyar Hírlap miért lett klima szaknapilappá: nem tudom! Csak sajnálom! Noha előfizetésem még tart, a lap már engem nem érdekel, nem olvasom, még iránta érzett undoromat legyőzve sem vagyok hajlandó kézbe venni. Ahogy jön, úgy megy a papírkosárba, olvasatlanul! Ahogy letelik az előfizetésem, azt nem újítom meg!
Dr. Polgárdy Géza
jogász, - közgazdász, - szociológos,
köz- és turista író
